Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Hanauer Á. István: A magyar polgári törvénykönyv tervezete és a keresztény erkölcstan
A M. POLO. TÖRV.־KÖNYV TERVEZETE ÉS A KERESZTÉNY ERKÖLCSTAN. 677 A felhozott esetek legutolsó csoportjánál kétségtelen, hogy a kártérítés alapját nem képezheti vétkesség. Mégis tagadhatatlan, hogy jogérzetünknek teljesen megfelel az ilyen esetekben megítélt kártérítés, tehát annak alapjának kell lenni a természetjogban. A megoldást, azt hiszem, inkább a jogosulatlan gazdagodás elvében kell keresnünk. Jogérzékünk kívánja, hogy a törvény csak az alatt a föltétel alatt engedje meg valakinek, hogy saját vagyonának gyarapítására vagy kihasználására olyan intézkedéseket foga- natosítson vagy berendezéseket használjon, amelyek másra könnyen veszélyt hoznak, ha az illető magára vállalja az esetleg okozott károk megtérítését. Mert sehogy sem volna igazságos, hogy az egyik vagyona kevesbíttessék, csak azért, hogy a másiké növekedjék. Ebben az esetben nem tiltott, hanem megengedett cselekedetről van szó. De a jogtalan gazdagodásnak — az én rovásomra gazdagodásnak — egy neme forogna fenn, ha nem kapnék kártérítést attól, aki az én veszélyemmel, kárommal gazdagodik. Aki veszélyes vállala- tokból gazdagszik, annak csak az a jogos nyereménye, ami neki a véletlenségből okozott károk megtérítése után marad. Tehát a természetjog alapján állva a tervezettel egyet- értőleg minden olyan berendezésnél, vállalatnál, erők és dolgok felhasználásánál (villamos vasút stb.), melyeknek cé ja valaki számára hasznot hajtani, vagy hátrányt, kárt eltávolítani, amelyek minőségüknél vagy természetüknél fogva előreláthatólag veszélyt hoznak mások jogos érdekeire, joggal meg lehet állapítani a kártérítési kötelezettséget a más rovására (jogosulatlanul) gazdagodás címén a pusztán vélet- lenségből okozott károkért is. A tervezet utolsó része az öröklési jog. Mint a vele szorosan összefüggő családjog, ez is a régi magyar örökösödési jognak kodifikációja. Előnye az új öröklési szabályoknak világossága és az alakiságok egyszerűsítése. Talán az a leg- nagyobb újítása, hogy három hónapi hatállyal bíró rend- kívüli végrendeletet bárki alkothat, amelyhez tanuk nem kellenek, ha a végrendelkező végrendeletét a hely és nap megjelölésével sajátkezüleg írja és aláírja (1824. §., 1.).
