Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Végh Kálmán Mátyás: A káplán
A KÁPLÁN. 65 de ezt sem tudta orvosolni. A hydrafejet végre a tridenti szent zsinat szelte le, kimondván : a) hogy a püspökök tar- toznak a bekebelezett plébániákat minden évben meglátó- gatni ; b) csakis rendszeresen alkalmazott vicarius per- petuus által szabad adminisztráltatni, más által csakis kivé- telesen ; c) a jövedelemnek legalább egyharmada a vikáriust illeti (ss. VII. c. 7. de Ref.) ; g) jövőben mindenféle incor- poratio eltiltatik (ss. XXIV. c. 13. de Ref.).1 A vicarius perpetuusok vagy administratorok olyan- forma javadalmasok voltak, mint a mai helyi káplánok, de plébánosi, teljes joghatósággal bírtak és köz- vagy különleges jogilag, ami a plébánosokra szólt, reájok is alkalmaztatott.2 A régi egyházjogok a Tit. X. de offic. vicarii 1., 28. alapján tüzetesen fejtegetik e javadalmasoknak a zárdákhoz való viszonyát ; ma már teljesen levehetők napirendről, mert csakis jogtörténeti személyek ; azon ingatag révedezés pedig, mely újabban több szeretetlenséggel, mint egyházjogi tudás- sál és egyházi érzülettel az egyenlő, egyházjogi alapon ki- nevezett plébánosokat parochus és administrator, képzelt magyarsággal plébános és helyettes plébános vagy lelkész néven akarja a ranglétrába beállítani, a mai, fejlett jogérzék és jogtudomány alapján csak szánalomra méltó; de még inkább szégyenletes3 arra a derék plébánoskarra, mely püspökeivel egyetemben éppen a mai súlyos egyházpolitikai viszonyok között vívja a nehéz csatát. Ezen jogtörténeti ismertetés után tárgyaljuk a plébániai segédpapok, vulgó káplánok jogi viszonyait a következő fejezetek szerint : 1. A káplánok joghatósága ; 2. a plébános és káplán közötti viszony ; 3. A káplán magánjogi ügyei. ג c. 27. X. 1., 3. 2 c. unie, in Clem. 1, 7 ; c. unic. in VI. 3, 18. 3 V. ö. Statuta Peculier. Agriens. cap. VI. Ennek alapján vagy azt lehet következtetni, hogy rovott egyének a plébánosok nagy- része vagy azt, hogy erős az irányzat a tridentinum előtti állapotok retrograd visszaidózésére. oktő Végh Kálmán Mátyás. (Folytatása következik.) Hittudományi Folyóirat. 1908. 5
