Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Tauber Sándor: Királyaink egyházjogi kiváltságai
626 DR. TAUBER SÁXD0R. javadalomadományozás jogát gyakorolta. De nemcsak ilyen általánosságban, hanem egyes esetekre vonatkozólag is említés tétetik arról, hogy a püspököket sz. István úgy nevezte ki. így pl. Hartvik az első esztergomi érsekről, a sokat vita- tott Sebestyénről, azt mondja : »ob vitae merita, pontificali honore dignum iudicans, regendo Strigoniensi archiepiscopatui praefecit«. Sz. Imre közismeretes legendájában az mondatik B. Mórról, hogy a pannonhalmi csókjelenet után nemsokára »in episcopatum Quinqueecclesiensem sublimavit«. Ezekből az adatokból minden erőszakos magyarázat nélkül könnyen azt a következtetést lehet levonni, hogy a sz. István alatt végbement püspöki kinevezéseknél más közeg vagy tényező nem működött közre. Hogy sz. István közvetlen utódai alatt miként történt a püspökök kineveztetése, illetőleg a püspöki székek betol- tése, adatok híján nem állapítható meg. Sem Péter (1038— 1041. és 1044—104b.;, sem Aba Sámuel (1041—1044), sem I. Endre (1046—1061), sem I. Béla (1061—1063), sem Salamon (1063—1074), sem I. Géza (1074—1077) királyok idejéből nem maradtak fel okiratok, melyek e tekintetben tájékoztató felvilágosítást nyújthatnának. Az első okiratos adat, amely sz. István után püspöki kinevezésről szól, I. sz. László (1077—1095) király egyik kinevezéséről emlékezik meg, mely szerint egy Düh nevezetű cseh származású férfiút állít a zágrábi püspöki szék élére : »quemdam Boemicum venerabilis vitae virum, nomine Düh Zagrabiensi Ecclesiae pastorem per suum capellanum Franci- cam delegavit . . .« 1 Kálmán király 1106 november 20. a guastallai zsinaton II. Paskál pápa felszólítására lemond az investituráról : ». . . investituram episcoporum hactenus a maioribus nostris habitam, iuxta admonitionem vestram dimisimus; et si quid in electionibus huiusmodi minus canonice retroactum 1 Keresetiek, Historia Eccl. Zágráb, p. 1. Szvorényi, Historiae eccl. regni Hung. amoenitates. Jaurini, 1796. fase. VI. p. 8.
