Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Tauber Sándor: Királyaink egyházjogi kiváltságai
KIRÁLYAINK EGYHÁZJOGI KIVÁLTSÁGAI. 625 kozó felhatalmazásait csak tényeiből és egyik-másik oklevél szavaiból ismerjük meg. Ami a püspökök kinevezésének jogkörét illeti, sz. István apostoli követi jogára világot vet IV. Béla királynak IX. Gergely pápához 1238-ban intézett következő kérelme, mely- ben a pápától Bolgárország területére nézve az apostoli követi joghatóságot kérve így szól : »Petimus, ut officium legationis non alii, sed nobis in terra Assani committatur, ut habeamus potestatem limitandi dioeceses, distinguendi parochias, et in hac prima institutione habeamus ibi ponendi episcopos de consilio praelatorum et virorum religiosorum ; quia haec omnia beatae memoriae antecessori nostro sancto Stephano sunt concessa . . .« 1 Eszerint tehát csak a püspöki székek- nek első Ízben való betöltésére nyert volna sz. István a pápától felhatalmazást. A Szilveszter-féle bulla ugyan nagyobb joghatóságot állapít meg idevonatkozólag sz. Istvánra és utódaira nézve, azonban a bullának kétes hitele nem engedi meg, hogy teljes joggal és határozottsággal hivatkozhatnánk reája e tekintet- ben is. Sokkal nagyobb jelentőséget tulajdoníthatunk azok- nak az okleveleknek és értesítéseknek, melyek sz. István és utódainak eljárását tüntetik fel a püspöki székek betol- tése tekintetében. Ami sz. István korát illeti mint már jeleztük, csekély számú oklevéllel rendelkezünk, melyekből teljes biztossággal megállapítható volna és tájékoztató áttekintés nyerhető volna arra nézve, miként töltettek be első szent királyunk alatt a püspöki székek. Csak életleirásaiban találunk némi nyomokat és utalásokat erre nézve. Hartvik szerint sz. István »nuper coepta episcopia redditibus auxerit, unicuique semper praeficiens idoneum praesulem«. A »praeficiens« szó, amely ehelyütt a püspöki kinevezésekről általában használtatik, arra enged követkéz- tetni, hogy a szent király a kinevezés, a tulajdonképeni 1 Theiner Vetera monumenta histor. Hung. tóm. I. p. 170. Tauber, Manuale iuris canonici. Editio III. §. 179. p. 343 Hittudományi Folyóirat. 1908. 40
