Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Tauber Sándor: Királyaink egyházjogi kiváltságai
622 DR. TAUBER SÁNDOR. mindazt, ami kivántatott tőle, kegyesen teljesítő. Azonkívül kettős keresztet, hogy a király előtt hordoztatnék, küldött neki apostolkodása jeléül. Én — mondá —- apostoli vagyok, de ő méltán Krisztus apostola, ki által Krisztus annyi népet térített magához. Azért elintézésére hagyjuk a szentegyházak és népek igazgatását.«1 A következő fejezetben pedig így ír: »Asztrik főpap tehát megnyervén mindent, amit kért, öröm- telten tért vissza hazájába, magával hozván, amiért a kedvező szerencsével járta be útját.«1 2 Sz. István tehát, jóllehet világi fejedelem volt, Hartvik elbeszélése és számos okirat tanúbizonysága, nemkülönben a római szentszéknél és a magyar királyi udvarnál fennálló hagyomány szerint a pápától az apostoli követségnek úgy- szólván párját ritkító kiváltságát nyerte el. Karácsonyi 3 tagadásba veszi és a XII—XVI. századbeli magyar egyháziak és politikusok téves véleményének tartja azt, hogy sz. István apostoli követi kiváltságot nyert volna és általában túlzottaknak tartja a sz. Istvánnak tulajdonított egyházjogi kiváltságokat és kitüntetéseket, melyek szerinte sokkal szükebb keretek között mozogtak. Hogy azonban sz. István az apostoli követség kiváltságát az apostoli szent- szék jóvoltából csakugyan elnyerte és gyakorolta, számos oklevél és tény által bebizonyítottnak látszik. Igaz ugyan, hogy maga sz. István az eddig rendelkezésünkre álló adatok szerint apostoli követségéről kifejezetten és különösen nem tesz említést. Azonban ez a körülmény kétséget és nehézséget nem okozhat e tekintetben, ha megfontoljuk, hogy sz. István- tói csak tíz oklevél maradt fenn reánk és ezek közül is csak hatnak a hitelessége áll minden kétségen felül.4 Mindazonáltal általánosságban beszélve pápai felhatalmazása felől olyan kijelentéseket tesz, melyek apostoli követi joghatóságára, engednek következtetni. Ugyanezt lehet következtetni azok1 Hartvik, 9. fej. Erdynél p. 14. 2 Hartvik, 10. fej. u. o. 3 Sz. István király élete. Budapest, 1904. 42. 1. 4 Fraknái, Magyarország egyházi és politikai összeköttetése a római szentszékkel. Budapest, 1901. I. 12.
