Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Végh Kálmán Mátyás: A káplán
I 60 VÉGH KÁLMÁN MÁTYÁS. A fentiV'rtelemben körvonalazott vicarii temporales-ektől megkülönböztetendők a plébánoshelyettesek vagy helyettes plébánosok; ma általános néven administrator néven, tehát magyarán plébánia-kezelőknek neveztetnek nálunk. Megtörtént ugyanis már régen, de ma is előfordulhat, hogy a plébános egészsége helyreállítása, valamely hosszabb út, pörvitel, az anyaszentegyház érdekét szolgáló tanulmány, tanárkodás, esetleg követség, országgyűlési képviselőség cél- jából hosszabb időn át távol kénytelen maradni plébániá- jától.1 Mielőtt az illető távozott volna, egy képzett, jó erkölcsű, tehát alkalmas papot volt köteles püspökének bejelenteni, kérvén annak helyetteséül leendő elfogadását és kijelent- vén, hogy az illetőt a plébánia jövedelméből saját maga fogja fizetni.1 2 A tridenti szent zsinat ezt a jogot elismerte, kodifikálta (ss. XXIII. c. 1. de ref.), majd a következő egyháztartományi zsinatok pedig híven követték és végre is hajtották. A helyettes plébános azután saját felelősségére látta el a plébániát; mihelyt pedig a plébános haza érkezett, tisztje is nyomban megszűnt. Másrészt a püspököknek is joguk volt és van a plébános akarata ellenére is plébános- helyetteseket 3 kinevezni három esetben, a) Ha ugyanis a plébános elöregedett, elbetegesedett, szellemileg gyengült, a plébániai javadalomhoz való joga nem szűnt meg, mint ezt egy öreg, magyar plébános így fejezte ki : »Ha leettétek a húsomat, egyétek meg a csontomat is«, vagyis nem vált elmozdíthatóvá ; 4 a főpásztornak azonban joga van mellé vicariust rendelni, ki a maga felelősségére vezeti a plébániát (administrator in spiritualibus vel etiam in temporalibus) és ezért a plébánia jövedelméből bizonyos részt kap. b) Az is előfordulhat, hogy a plébános a továbbképzést elmulaszt1 0. 12—15. X. 34 ״. ; c. 5. X. 5. 5. 2 Conc. Copriniac. ann. 1260. c. 10. Narbon. 1551. c. 28—29. Harduin VII. 531. X. 451. 3 Plébános-helyettes és helyettes plébános között különbséget tenni akarni simplex szólovaglás. 4 c. 3., 4. X. 3., 6. V. ö. Conc. prov. Coloc. a 1863. tit. 2. c. 6. Coll. Lacens. V. 636.
