Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Végh Kálmán Mátyás: A káplán

54

YÉGH KÁLMÁN MÁTYÁS.

1420. — X. 7., 173., 1429. — X. 7., 300., 1430. Ao. VI. 332., 1855.)

Manapság a kar káplánok szintén jeles egyházi tiszteket töltenek be. Nevöket szükségtelen »karbeli pap«-ra változ- tatni, mint némelyek, talán a »káplán« címet kicsinyéivé cselekedték, mert a karkáplán egészen jó és a szó múltját, terjedékét tekintve, igen szép név.

Célszerűnek látszik a karkáplánokkal egy fejezet alatt fölsorolni azon különféle kápláni állásokat, melyek külföl- dön is, nálunk is, előfordultak és ma sem hiányzanak. Midőn az egyházban általános szokássá vált az egyházmegye címére való felszentelés, a papok száma megnőtt ; ezekről tehát valahogyan gondoskodni kellett. A püspököknek e téren a XII. és XIII. században hatalmas segédkezet nyújtott a gazdagabb hívők buzgalma, kik elképzelhetetlen tarka- ságban tettek ingatlanból és haszonhajtó jogokból álló, jámbor alapítványokat, melyeket a püspök egyszerű java- dalomként papjainak adományozott, sok esetben figyelem- mel kísérvén az alapítók szándékait is, kik részint a bemu- tatási jogot tartották fenn magok vagy övéik részére, vagy bizonyos családokhoz kötötték a javadalmat. Az egyik alapító hajnalban követelt állandó szentmisét valamely nagyobb templom kápolnájában ; azon papot, ki ezt elvé- gezte primissariusnak hívták vagy »capellanus aurorae« névvel neveztetnek ; a másik, ki később tartozott ugyan- azon oltárnál misézni, »medimissarius« volt és így tovább. A másik valamely közel eső majorságban, temetőben emelt kápolnát, hol naponta vagy időközönként misézni meg- jelent pap neve káplán volt. Volt, aki bizonyos számú szent- misére tett alapítványt, a nagyobb templom egyik vagy másik kápolnáját jelölvén ki az elmondás helyéül ; a java- dalmat élvező pap azután azon szent után neveztetett, kinek tiszteletére volt emelve az oltár. Pl. capellanus S. SS. Trinitatis, S. Crucis, S. Nicolai stb.1 Ezek voltak nálunk

1 Berardi: Commentaria in jus eoel. univ. I. 369. sk. ; Hin- schius: Kirchenrecht II. 79. sk., 392. sk. XII., XIII. századbeli