Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Dr. Rézbányay József: A pápaság müvelődéstörténeti jelentősége

nemcsak hiterkölcsi, de fegyelmi és az egész földkerekségen elterjedt egyház kormányzatát érintő ügyekben. Mint leg- főbb törvényhozók első értelmezői az egyházi jog szabvá- nyainak.1 Mint legfőbb bírák kezeikben egyesítik a legfőbb szálakat s lebonyolítják a legégetőbb kérdéseket.1 2 Római sz. Kelemen a korinthusiak viszályait intézi el, Anicet pápa a sz. Polykárp által elébe terjesztett husvét megünneplési kérdését oldja meg. Victor pápa Kis-Azsia püspökeinek kételyeire felel, sz. Athanáz az áriánok ellen I. Gyula pápá- hoz fordul, mint kevéssel utóbb a Nestoriánok III. Xystus pápát kívánják megnyerni. És azóta hány korszakot alkotó kérdés nyert ott megoldást ! Csak az ősi fegyelem s gyakorlat kifejezője volt I. Bonifác pápa, midőn kijelentette, hogy az egyházak jelentős kérdésekben mindenha az Apostoli Székhez fordultak.3 Kezében egyesíti a legfőbb kötő-és oldóhatalmat. Mit nagy sz. Leo pápa domborít ki e szavakkal : Magnum mirabile huic viro (Petro) consortium potentiae suae tribuit divina dignatio, et si quid cum eo commune ceteris voluit esse principibus, nunquam nisi per ipsum dedit, quidquid aliis non negavit.4 És ha a papság, vagy a hívek megfeledkeznek hivatásukról, támad egy VII. Gergely, II. Kallixt, nagy sz. Leo (ehalced. zsinat), Virgil (II. Konstant, zsin.), Agatho (III. Konstant, zs.), I. Adorján (II. niceai zs.), II. (II. laté- ráni zs.), és III. Incze (IV. lateráni zs.), X. Gergely (II. lyoni zs.) pápa, aki őket a helyes útra téríti. De midőn megfékez és féken tart, nem tesz szolgalelküvé és nem nyomja el a szabadságszeretetet. Míg Keleten a püs- pökök és a papság szolgalel küsége a bizánci császárok nyomasztó caesaropapismusát megnöveli, addig Nyugaton épen az Apostoli Szék az, amely midőn egyfelől a fejedelmek Istentől nyert hatalmát hirdeti, másfelől a népjogot is ép oly hőn ápolja és oltalmába veszi. Ennek köszönhető, hogy 1 Conc. vat. sess. IV. c. 3. — c. 4. X. 6, 8. Breve Pii VI. super solidit. 28. Nov. 1786. 2 Fagnan. in C. Dilectus I. 11. 3 Epist. 15. ad Rufum, Epp. Thessalon. Harduin. I. 1214. 4 Sermo 7, 2. Patrol. Curs. C. lat. LXIV. 150. 538 DR. RÉZBÁNYAY JÓZSEF.

Next

/
Oldalképek
Tartalom