Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Végh Kálmán Mátyás: A káplán

A KÁPLÁN.

49

másától heteken át távol volt és hónapszámra el lehetett mondani, hogy : »Parvuli petierunt panem et non erat, qui frangeret eis.« Nem csoda, ha a zsinatok, püspökök minduntalan felszólaltak e tűrhetetlen állapot ellen 1 és igyekeztek azokat orvosolni.

3. A pápai káplánok.

Tulajdonképpen első helyen kellett volna tárgyalni, de mert az egyháztörténészek csak II. Ince korában említenek pápai káplánokat ilyen néven, azért tettem hátrább. Való- jában pedig kétségtelen, hogy amint az apostoloknak is voltak hű kísérőik, »germane compar«, segítőik, tanács- adóik, mai értelemben káplánjaik, a pápák is választottak oldalaik mellé jeles papokat, kik méltóságaik emelkedésével szaporodtak, kíséretöket képezték, díszökre, segedelmükre voltak minden ügyeikben. Ezekből alakult utóbb a clerus palatinus summi pontificis, melynek fő tisztje a pápai palota kápolnája körül csoportosult ; itt miséztek, lelkipásztor- kodtak, segédkeztek az ünnepélyes istenitiszteletet végző pápáknak és már II. Ince alatt (1130—1143) capellani névvel illettetnek. E káplánok a pápa legmeghittebb barátai, közvetetlen környezete, a jövő kitűnőségei. Megkülönböz- tetendő tőlük a »clerus capellae«, e nagyszámú testület, melynek legutolsó tagja is tiszteletbeli praelatus és élükön egy bíbornok áll ; úgyszintén mindkettőtől a pápai szer- tartásmesterek, kiknek élén egy praefectus áll és együtt- véve őszentsége titkos kamarásai. A római La Gerarchia Cattolica a pápai, tiszteletbeli kamarások után a pápai káplánokat sorolja el ; ezek között első helyen a titkos káp- lánokat, kiknek elseje a pápai uszály vivő (caudator) ; a titkos káplánokat a két részre intra és extra urbem csopor- tosított, tiszteletbeli káplánok követik ; legutoljára szere- pelnek a »capellani communi«, számszerint hatan, élükön egy esperessel (dékánnal), ki egyúttal pápai ruhatárnok (Sotto1 Thomassini: Vet. et nov. eecl. discipl. P. I. 1. 2. c. 95. n. 12.

Hittudományi Folyóirat. 1908. 4