Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Glattfelder Gyula: Tertullián Eucharisztia-tana
TERTULLIÁN EUCHARISZTIA-TANA. ־505 tani, hogy Krisztus az Isten valóságos fia, s hogy benne teljesedtek az ó-szövetségi jövendölések. De mivel Marcion doketa álláspontja dacára az Oltáriszentséget fönn akarta tartani felekezetében, a kenyeret, akárcsak az ó-szövetségi tűzoszlopot vagy csipkebokrot Krisztus urunk látható meg- jelenése eszközének tekintette, melyben magát kinyilatkoz- tatta. Valóságos megtestesülés és valóságos test azonban az ő rendszerében nem szerepelt. Ezzel szemben Tertullián- nak, ki Krisztus sértetlen, teljes emberiségének, tehát testi- ségének is védőjévé szegődött, joggal lehetett a kenyeret, azaz a kenyér színeit figura corporisnak nevezni, annál inkább, mivel más helyen az Oltáriszentséget egyszerűen Krisztus testének nevezi, mint azt fönnebb több helyen láttuk. Ö t. i. azt kívánta kiemelni, hogy Krisztusnak nem képzelt, hanem valóságos teste van jelen a kenyér formájá- bán. Ezt azzal is akarja bizonyítani, hogy az ó-szövetségre hivatkozik, hol a kenyér mint Krisztus testének típusa szerepel. Ez ntagyarázza meg a Jeremiás idézett helyére való hivatkozást is. »Ha tehát Krisztusnak — ez Tertullián okos- kodása Schwane szerint — nem volna emberi teste, s ha nem volna e valóságos testével jelen az Oltáriszentségben, úgy nem nevezhetné a Szentírás a kenyeret, illetve a kenyér színeit Krisztus teste képmásának, mert a semminek nincs képmása. Ep úgy nem nevezhette volna Krisztus szenvedése előestéjén a kenyeret — hoc — melyet tanítványainak az átváltoztatás előtt felmutatott, teste képmásának.« 1 A Marcion elleni küzdelem hevében tehát, amikor Krisztus emberi testének valódiságát kívánta Tertullián mindenekfelett bebizonyítani, ha a kenyérszin s a valóságos test jelzésére nem is használt oly szavakat, melyek a mai terminológiát fedik, mégsem állított olyasmit, mely akár Zwingli, akár Calvin rendszerének megfelelne, hanem érin- tétlenül hagyja a többi, idézett helyen lelhető felfogást, mely az Oltáriszentségben valósággal jelen levő szent test realitása mellett szól. 1 Schwane : Dogmengeschichte. I. 47 9.
