Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Mihályfi Ákos: Az epiklézisről
484 DR. MIHÁLYFI ÁKOS. Haec facimus, haec celebramus, tua Domine praecepta servantes et ad communionem inviolabilem, hoc ipsum, quod corpus Domini sumimus, mortem Domini nuntiamus. Tuum vero est, omnipotens pater, mittere nunc nobis uni- genitum filium tuum, quem inquaerentibus sponte misisti. Qui cum ipse sis immensus et inaestimabilis, Deum quoque ex te immensum et inaestimabilem genuisti, ut cujus passione redemtionem humani generis tribuisti, ejus nunc corpus tribuas ad salutem. Ez az imádság mostani szövegében Eiu-epiklézist mutat, miként ez egy-két ősrégi keleti liturgiában (pl. a fent bemu- tatott' Serapion-anaforában) is előfordul. Probst 1 ugyan azt hiszi, hogy ez már változáson átment szöveg s eredetileg talán így hangzott : Tuum verő est omnipotens pater, mittere nunc nobis paracletum spiritum tuum ; Buchwald1 2 azonban a milánói nagycsütörtöki kánon ezen részét ősréginek tartja épen a Fiú-epiklézis miatt. Bármint legyen is a dolog, ebből a kánonból bizonyos, hogy a milánói liturgiában is megvolt az epiklézis a kon- szekráczió után. Mert habár ez a kánon csak nagycsütörtökre szól, mindazonáltal bizonyosnak látszik, hogy az epiklézis megvolt minden misében. Változott ugyan a kánon egyes részeinek szövege az ünnepek szerint, de ez a változás a lényeget nem érintette. Miként a gallikán liturgiában a post secreta, a mozarab liturgiában a post pridie, bár minden misében más és más volt, mindig ugyanazon eszmekörben mozgott és majd világosabban és élesebben, majd elburkoltan és homályosan, de mindig az epiklézis csendült meg benne : ugyanezt állíthatjuk az ősrégi milánói liturgiáról is. Ma még ez a liturgia homályban van előttünk, de remél- lietjük, hogy Magistretti milánói tudós kutatásai, aki az ambrózián liturgia emlékeinek összegyűjtésével és kiadásá- val foglalkozik (eddig kiadott három kötetet), ezt a homályt mielőbb eloszlatják. 1 Liturgie des vierten Jahrhunderts i. m. 263. 1. 2 Die Epiklese in der römischen Messe. (Weidenauer Studien. 1906. I, 31.)
