Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Végh Kálmán Mátyás: A káplán
44 VÉGH KÁLMÁN MÁTYÁS. tinussza utóbb, természetes. E papság egy része a császárt a táborba is kísérte, hol ura és hadserege vallási buzgósá- gának kielégítésére szolgált. A tábort ily módon követő, udvari káplánok tekinthetők a mai tábori káplánok (capel- lani banderiae) 1 eleinek. Nyűgöt csakhamar átvette kelet- tői e szervezetet; elsősorban természetesen a frank udvar, hol a hitterjesztés előharcosai képezték az első udvari pap- ságot; de későbben ezek szerte mén vén és püspöki, apáti méltóságokra emelkedvén, helyüket a tulajdonképpeni udvari papok foglalták el (capellani aulici, clerici palatini), az udvari káplánok (chapellains du roy), kik azonban a tulajdon- képpeni papi teendőkön kívül más, különösen irodai teen- dőket is végeztek. Amint az udvari személyzet, országos ügyek szaporodtak, az udvari káplánok száma is növeke- dett, kiket szervezni, főnökrendelés által egyesíteni kellett már csak azért is, hogy eleje vétessék azoknak a vissza- éléseknek, melyek az udvari papság körében a későbbi zsina- tok által sokszor ostoroztattak. II. Lothár alatt említtetik az első főkáplán, az archicapellanus palatii vagy másként summus capellanus, ki ekkor még csak fekete pap volt, a többit nem annyira rangban, díszben, mint korban, tudó- mányban és erényben előzvén meg. Későbben önkény te- lenül nőtt tekintélyök ; valóságos nagyhatalommá lőnek, mert a királyhoz járulók természetszerűen keresték annak kegyét, aki a királynak minden valószínűség szerint leg- bizalmasabb embere volt. Ez irányzattal lépést tartott az archicapellanus méltósággá emelkedése is, mely után apá- tok, — akkor még hatalmas országnagyok — sőt későbben püspökök is nyújtották kezeiket. Dagobert király már Riculph apátra ruházta é magas tisztet ; Pipin udvarában pedig a St. Denis-i apát, Eulrad viselte e tisztet. Ez apátok azonban még nem laktak a királyi udvarban, hanem azzal állandó összeköttetést tartván fenn, az udvari káplánokra irányítólag hatottak ; néha, a fontosabb, szent ünnepségek 1 II. Gyula pápa egyik 1511-iki bullájában használja e nevet először.
