Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

419

II. kötet.

Olaszország. Az a hely, hol az apostolok fejedelmei szólották, ahol sz. Péter és a nemzetek apostola, sz. Pál prédikált, és prédikálását mindkettő saját vérével pecsételte meg, eszményképe lön minden időre az apostoli prédikálásnak.

Mellőzve a megelőző századokat, térjünk át Assisii sz. Ferenc korára, aki beszédeiben apostoli egyszerűséget szent kenettel párosított, és nagyon szerette a természetből vett képeket.

Páduai sz. Antalt, aki mint szónok talán legnagyobb e rendben, jellemzi a szókimondó bátorság, mely egész a vakmerőségig megy.

Szent Antal hallgatósága néha a 20—30 ezeret meg- haladta, s ami legfigyelemreméltóbb s mái az isteni kegyelem műve : a legtávolabbi hallgatók is épúgy megértették, mint a legközelebbiek. Hasonló jelenetek fordultak elő, mint Ferreri sz. Vince prédikálása alkalmával. Szent Antal bejárta egész Olaszországot, s jutalmul az isteni gondviselés nyelvét megáldotta, mert az ma is romlatlan s hirdeti Iste n dicsőségét. Ismeretes róla az a szép legenda, mely szerint a csökönyös emberektől elfordulva a halaknak prédikált.

Benedetto trombitaharsogással gyűjtötte össze a népet beszédére.

Az egyházi szónok1 at csúcsára emelkedett Giordano da Rivalto domonkosrendi (j1311 ־).

Róbert leccei püspököt kortársai második sz. Pálnak nevezték (»Nemo post Paulum clarior orbe fuit«), 50 éven át élt az Isten igéje hirdetésének. ÍJj.W

Justiniani sz. Lőrinc velencei pátriárka művei fiatal szónokoknak különösen ajánlhatók.

Sienai sz. Bernardin (j1444 ־) ferencrendi, egykor szó- noklata csodás hatásának titka felől kérdeztetvén, így vála- szolt : »Irányítsátok mindenekelőtt minden dolgotokat Isten országának és az ő dicsőségének előmozdítására; semmi egyéb ne lebegjen szemeitek előtt mint az, hogy megszentel- tessék az ő neve ; legyen állandóan szemeitek előtt a fele27*