Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Irodalmi értesítő
IRODALMI ÉRTESÍTŐ. 415■ s elkísérte a palotáig, mely lakásául szolgált. Állványa körül tüzet raktak hallgatói, s onnan mennydörgőit le a nép, főkép pedig a papság bűnei ellen. Oly hatással beszélt, hogy az asszonyok ékszereiket, nyakláncukat, uszályaikat, arany- karpereczeiket, a vendéghajat stb. elvetették és a bűn eszközeit elégették. Előfutára volt a középkor legszenvedé- lyesebb szónokának, az olasz Savonarolának és a legszentebb· szónoknak, a spanyol Ferreri Vincének. A XV. század gyászos hanyatlás képét mutatja. Néme- lyek komédiáztak a szószéken, mint pl. Olivier Maillard’ ferencrendi. Mulatságosak 1500-ban Brüggeben tartott beszé- dei (köhögős beszédek), melyeknek szélén ott találjuk a hem t hem ! megjegyzést. A XVI. század, sivársága miatt, e kivonatos ismertetés- ben nem érdemel említést. A XVII. században »nagy szellemek támadtak az. egyházi szónoklat mezején, akiknek szájából aranyfolyam- ként ömlött a szó, s kik mind a patrisztika emlőin s a Szent- írás alkalmazása s a régi rhetorok tanulmányozása útján nőttek naggyá.« Bossuet Jakab, a franciák legcsodáltabb szónoka s a francia egyház »orákulum«-a (1627—1704.). »Az egész francia irodalomban nincs iró, aki a francia széllé- met tökéletesebben fejezte volna ki mint ő. B. a francia géniusznak valóságos megtestesülése. Könnyű, mégis mély,, bölcselkedő és szellemes ; finom, sima, következetes ; selyem- szálon fonja a beszéd szövegét, melyet soha egy percre sem ejt el; soha ok nélkül ki nem tér, egy szava sem fölösleges, mindig szónoki hangon szól, mindig méltó magához.« Fléchierf a »franciák Isokrateszének« szokták nevezni. Bourdaloue La- jóst (1632—1704.) méltán nevezik »királyok szónokának (tíz. ízben prédikált az udvar előtt úr jövet és nagyböjt alkalmával)· és a szónokok királyának.« »Ö a legkiválóbb szónokok egyike, kiket a világtörténelem ismert, aki apostoli önzetlenséggel, keresetlenül beszélt, mint az igazi apostoli szellem kívánja ; nem kíván senkinek sem tetszeni, és mégis mintaszerű, remek, fenkölt. Logikája legfőbb ereje, ebben a világ minden más egyházi szónokát felülmúlja . . .« Egy udvari ember
