Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Irodalmi értesítő
410 IRODALMI ÉRTESÍTŐ. Venerabilis Bédáról azt mondja a protestáns Melanchton, hogy századának csodája, maga egész könyvtár és minden tudnivalónak valóságos kincstára volt (f 735). A középkor II. korszaka (XII—XIV. sz.) a scholasticiz- ■mus és miszticizmus kora volt. Sz. Tamás, a kér. theológia sasa, és vele a hittudósok egész csapata teljesen a schola (a dialectica) medrébe terelte a szónoklatot is. Nagy készültség, alaposság, rendezettség ■és tagozottság mellett ellenállhatatlan érvelést találunk az -egyházi szónoklatban, s mindezek mellett még nagyarányú idézeteket a Szentírásból és a szentatyákból; de egyúttal a nagy alaposságnak hiányait és árnyoldalát, ami a túlságos .·szárazságban és tagozottságban nyilvánul és elárulja, hogy a nagy készültség mellett sem találták meg az igazi szónok- latnak legmélyebb titkát: az érzelem melegét és a kenetesség szent adományát (80. 1.). Nemsokára azonban hatalmas férfiak keltek síkra a ·schola száraz, kietlen rendszere ellen s megadták az egyházi szónoklatnak, ami még hiányzott benne : a melegséget és szent kenetet. Ezek voltak a misztikusok (sz. Bernát, Hugo a s. Victore, Richard a s. Victore, sz. Bonaventura, Suzo Henrik, Tauler, Gerson János, Kempis Tamás). Kártékony befolyást gyakorolt e kor hitszónoklatára a humanistikus irányzat. A »szellemeskedő szónokok« mitholó- gikus vonatkozásokkal töltötték meg prédikációikat. És hozzá még : »Huc jam diventum est, ut concionandi munus sit vociferari ac clamorem venditare, atque, ut Cicero ait, latrare, non agere, et optimus orator sit optimus rabula«. (Laurentius Valla megjegyzése.) És Rotterd. Erasmus : »Deum immor- talem, ut gesticulantur, ut apte commutant vocem, ut cantil- lant, ut jactant sese, ut subinde alios atque alios vultus induunt, ut omnia clamoribus miscent !« Nevezetesebb szó- nokok e korszakban : Hugo a S. Victore »alter Augustinus«, sz. Bernát, »kiben sz. Ágoston mélysége és Aranyszájú sz. János ereje éledt fel újra«. A XIII. században Assisii sz. Ferenc, sz. Domonkos, Páduai sz. Antal, sz. Bonaventura, Albertus Magnus, Aquinói sz. Tamás.
