Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Irodalmi értesítő
IRODALMI ÉRTESÍTŐ. ־399 hogy manapság a vallás a múltban már betöltötte (»részben«,, mondja a szerző, de a contextus ezen megszorítást feloldja) szociális hivatását, és az általa nevelt társadalmi intézmények most már nélküle is képesek megfelelni a társadalmi szűk- ségleteknek, és ezért a vallás mindjobban elveszíti régi (»kizárólagos«) társadalmi értékét. Értékes koncesszió ez szerzőtől, aki fent (a III. fejezetben) a kath. világnézetet egyoldalú individuálizmussal vádolta, most pedig kénytelen elismerni (hogy további bizonyítására praemissája legyen) azt, hogy épen a kath. világnézet dominálásának arany- korában, a középkorban, az Egyház »egymaga« képes volt a társadalmi szükségleteket kielégíteni és így tehát épen nem csupán individuális, hanem szociális tevékenységet fejtett ki és azért bírt, szerző szerint, maximális »társadalmi« értékkel. Szóval szerző a vallás szociális értékcsökkenését a szűk- ségkielégítési elméletből és a hiánypótlék-pluralitási elmélet- bői igyekszik levezetni. Ezen elméleteknek a gazdasági javak, és egyes szellemi, kulturális javakra nézve való uralmát és igazságát nem akarom vitatni; de az összes szellemi javakra és különösen a vallásra, az erkölcsre nézve alkalmazható- ságukat tagadom. Először is nem minden eszmei jó veszt értékéből a szükségkielégítés folytán ; ha ez ugyanis ily álta- lánosságban állana, akkor azt kellene mondani, hogy a bírói igazságosság veszít értékéből azon mértékben, amelyben a bírói ítéletek mindinkább igazságosabbakká lesznek ; a vallás, az erkölcs sem veszít tehát semmit társadalmi értékéből,, ha kielégítette a társadalmi hiányokat, az ő »specifikus« társadalmi fejlesztő-képességöknek mindig megmarad az értéke. Másodszor (a hiánypótlék-pluralitás elmélete) igaz ugyan, hogy az Egyház régi társadalmi szerepét részben átvették más intézmények, de azért ezen intézmények és a mögöttök levő Állam nem képesek mindazon társadalmi szükségnek megfelelni, amelyeket az Egyház kielégített elég rámutatni a szerzetesrendekre, azokhoz hasonlítható szervezeteket az Állam és a vallásnélküli társadalom soha sem fog kifejleszteni, pedig hogy rájuk szükség volt és van,
