Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Irodalmi értesítő

396

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

sőt ellenkezőleg, amint a szocializmus eddigi életéből látjuk, a földi viszonyok javítására irányuló mozgalom ellen dolgozik. Mihelyt a vallás megszűnt az összes életviszonyokat s élet- irányokat a maguk sajátos törvényeivel együtt átölelni, vagyis egyoldalúvá vált, azonnal elveszíti azt az erőt, mely az életet vezetni, irányítani, lelkesíteni, gazdagabbá tenni képes, s a valóságban ez történt a vallással, anélkül, hogy a hiba magában a kér. vallás lényegében volna, csak emberi történelmi alakjában van. Az Üdvözítő sok mindent nem jelentett ki, pusztán azért, mert 2000 év előtt azt meg nem értették volna — ezt ő maga mondta, — sok mindent bízott- a történelemre. A történelem is kinyilatkoztatás (no-no ! Bír.), a vallásnak ezt is át kell fognia, s ha nem teszi, történelmi kihatása elől zárja el az utat.«

Ezen részletre megjegyzéseim :

1. A kath. világnézet földöntúli nézőpontja a halál fagyasztó gondolatát nemcsak képes enyhíteni, de enyhíti is mindazoknál, akik hit szerint élnek, és náluk ez az élet- kedvet (életszereimet) e részben fokozza, hisz ismeretes dolog a vallásos és tiszta erkölcsű embernek lelki derültsége a halál gondolatánál, közeledésénél is ; szerző tehát a tapasztalat ellenére állítja azt, hogy a kath. világnézet »nem örömet terjeszt, nem a törtető életet inspirálja«.

2. Hogy a földöntúli nézőpontot megtagadó szociáliz- mus és az úri hedonizmus, dacára annak, hogy a halál fagyasztó gondolatára balzsamuk nincsen, mégis »örömet terjesztenek és a törtető életet inspirálják«, ez nem azt bizonyítja, hogy a földöntúli élet gondolata zsibbasztó vagy felesleges, hanem azt, hogy a földöntúli élet tagadása (egy időre) szintén képes feledtetni a halál gondolatát és természetesen eo ipso még határozottabb fokban képes fokozni az életkedvet, az »élet- szerelmet« (amely neki mindene«), legalább az élvezést illetőleg, de már alig a kötelességteljesítést, a munkát illetőleg.

3. A szociálizmus nem azért fordul el a földöntúli élet gondolatától, mert az a kulturális fejlődéstől és az erkölcs határai közt mozgó életörömöktől elvonja, hanem mivel a