Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Irodalmi értesítő
IRODALMI ÉRTESÍTŐ. 389 fejlődés, azokat a társadalmi belátás követeli, míg az indivi- duális alapon álló kath. világnézet azokban csak a bűn és a tévedés felszabadítását látja. És szónoki hévvel ecsetelve a társadalmi szempontnak kulturális jelentőségét, ezen ki- jelentést teszi (41—43. 1.) : »E feladatot (az ember haladása az embereszmény felé) csak úgy oldhatjuk meg, ha meggyőző- dünk, hogy az ember célja nemcsak az, hogy ne vétkezzék, vagy ha vétkezett, azt jóvátegye, erényes legyen s így üdvö- züljön, mert hiszen, ha ez mindent kimerít, helyesebben : ha az üdvözülést csak ezen tartalommal töltjük meg, akkor érthetetlen az egész történelem, akkor a tudományt, a tech- nika vívmányait, a feltalálásokat, a felfedezéseket, a rab- szolgaság, jobbágyság megszüntetését, a halálbüntetés és minősített nemeinek eltörlését, az állami lét küzdelmeit, a jogeszme szervezetének térben kiterjedését, az egyház és állam elválasztását, a nemzetközi kongresszusokat, a szociá- lizmust, a gazdasági életet, a művészetet stb. megérteni kép- telenek vagyunk s azt kell mondanunk Kempissel: »Vanity of vanities, and all is vanity (Eccles. 1, 2), except to lőve God and to serve Hirn only.« Ha az üdvözülés ezen egyol- dalúan felfogott gondolata a vallás révén átjárja az emberi- séget, a fejlődésnek halálharangja is megkondult. De szeren- cséré erősebb az emberben az életösztön, az életszerelem, hogysem ilyen, Istent eltorzító gondolatoknak magát áldozatul dobja. Pedig ezek a gondolatok igazak, s ép az a borzasztó, hogy e felséges gondolatokat az élet érdekében kell háttérbe szorítani, sárral megdobálni ! Igazak, de a valóságnak csak egyik oldalát fogják föl s mégis meghódolást követelnek. Itt van a veszedelem. Tehát kiegészíteni; s akkor a vallás nem fogja magát a haladással szemben találni ! E kiegészítés útja a történelmi és társadalmi belátás. Enélkül a katholi- cizmus a haladás kerékkötője, s ha érvényesülni nem engedik, az élet érdekében teszik. A kiegészítés módja, amint előbb rámutattunk, a társadalmi szempontnak ethikai értékesí- tése ; feltétele pedig, hogy az emberiség tényleg előrehalad, hogy egyesek elveszíthetik céljukat örökre, de az emberiség előremegy és hogy e fejlődés az erkölcsi tökéletesség irányá-