Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Nyőgér Antal: Urunk feltámadása
36 NYŐGÉR ANTAL. s ezt mint nagytekintélyű, Isten előtt kedves, jámbor férfiút említi Josephus. Szól továbbá a XX. könyv 8. fejezetének 16. pontja alatt Jakabról, a Jézus Krisztus atyjafiáról, akit Ananus zsidó főpap kivégeztetett. Ezt a Jakabot szintén mint tiszta jellemű, jámbor férfiút említi Josephus. No már most, hogy lehet az, hogy Josephus, míg Krisztus halála előttről beszél a keresztelő sz. Jánosról, Krisztus halála utánban pedig atyjafiáról, a keresztény Jakabról, — addig magáról a Krisztusról egy szót sem hallat. E könyvét írta sz. Péter és sz. Pál apostolok római vértanuságuk után, írta a nérói szörnyű keresztény öldöklés ismerése mellett, írta és tudta, hogy sz. Péter, sz. Pál és a többi keresztények vér- tanúságuk gyötrelmei közepeit folytonosan azt hangoztatták, hogy a föltámadott Krisztussal ők is dicsőségben újra életre- kelnek és éppen azért készek ők a zsidók által megölt Krisz- tussal Krisztusért meg is halni. Ilyeneket mind jól tudván, és a keresztényekről, sz. Jánosról és sz. Jakabról írván is, föl- tehető-e, hogy ez a Flaviusoknak hízelgő libertinus, hogy ha ó nemzete főbbjeinek hiteles bizonyságtételéből tudja vala, hogy Krisztus nem támadott föl — elhallgatja írásaiban ezt a cáfolatot és nyíltan ki nem mondja : hiszen nem támadott föl, bármennyire liiresztelik is azt a Krisztus követői. Bizo- nyára nyomatékosan kiírta volna Josephus ezt a cáfolatot, amivel ártóbb és irtóbb fegyvert szerezhetett volna a gyűlölt kereszténység ellen, mint Neró és Domitian vesztő edictumai, amely cáfolattal többet tudott volna ártani a terjedő kérész- ténységnek, mint Neró máglyái és Domitian forró olajüstjei ! Ámde e cáfolattal nem áll elő Josephus sehol sem és 11a a föntebb idézett — Antiqu. Judaic. XVIII. Lib. Cap. IV. num. VI. — nem hiteles, hanem csak betoldott rész, akkor Josephus a Krisztus föltámadásáról valóban mélyen hallgat. És miért hallgat ? Mert tudta, hogy Jézus csoda- tetteit, Jézus föltámadását népe is elismeri, de makacsul ellenáll ez igazságnak, tehát hallgat és itt igaz az, hogy qui tacet consentire videtur. Igaz, mert e könyvét Domitián idejében írta meg, aki iszonyúan kezdte üldözni a kereszté- nyékét, s akinek idejében maga Josephus is közvetlen tudója
