Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Dr. Jehlicska Ferenc: A marxista vallásbölcselet forrásai és lényege

A MARXISTA VALLÁSBÖLCSELET FORRÁSAI ]ÉS LÉNYEGE. 36í

Teljesen Feuerbach szellemében mondja Engels, hogy a magasabb lények, melyeket »vallási fantáziánk« alkotott,, csak saját lényünknek fantasztikus visszatükröződései. E1 nyilatkozat gyöngéi nagyon is szembeszökők. Vájjon mi az a vallási fantázia ? Mennyiben különbözik az a rendes képzelő tehetségtől ? S vájjon mikor a keresztény bölcselet észbeli műveletek útján jut Isten ismeretére, mondható-e ez is a fantázia működésének ? Vájjon az a fogalom, melyet egy sz. Ágoston, sz. Tamás vagy mondjuk Kant is az Istenről alkotott : szintén csak fantasztikus visszatükröződésnek mondható-e ? Ha nem, akkor hogy illik ez bele Engelsék általános tételébe ? Ha pedig igen, vájjon hogyan fejtsük meg a nagy elmék ezen csodálatos önmisztifikációját ? A val- lás »őserdei időben« keletkezett, az emberek őserdei kép- zeteiből — mondja Engels. Ki ne látná ezen magyarázat gyöngeségét ?

Minden beható elemzés nélkül dogmaként fölállítani egy tételt, mely szerint a vallás csak egyik formája az ideoló- giának, mely az anyagi, gazdasági viszonyokból fakad : tudományos primitivizmus. Mióta Hume az oksági elvet oly éles kritikának vetette alá, a tudományban fokozott lelki- ismeretességgel szokás a dolgok oksági összefüggését kutatni és nagy óvatossággal konstatálni : Marxék e tekintetben nem ismernek aggályokat és minden tartózkodás nélkül állapítanak meg oksági viszonyokat ott, ahol esetleg csak egymásutániság, egymásmellettiség vagy csak igen távoli és másodlagos behatás forog fenn. A skolasztikus bölcselet nagy finoman tesz különbséget az okok különféle nemei között ; megkülönböztet fő- és mellék-, közelebbi és távo- labbi okokat, ható, előkészítő, segítő okokat ismer, meg- különbözteti az okot a föltételtől és föltételektől, amellett lelkiismeretesen ügyel arra, mekkora a behatás intenzitása,, terjedelme, időtartama, foka. Ezeken a különbségeken Marxék kritikátlanul túlteszik magukat, — ami határozottan tudó- mányos visszaesés.

Senki sem fogja tagadni, hogy a vallás, főleg annak konkrét formái s azok fejlődése között egyrészt, az ökonómia;