Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Jehlicska Ferenc: A marxista vallásbölcselet forrásai és lényege
350 DR. JEHLICSKA FERENC. vedőleges kifejezés az, hanem ellentmondó, forradalmi érzés ־. mert ezen érzés kifejezett kívánság, hogy ez a hiány, ez a korlát ne legyen. A kívánság a nyomor rabszolgája, de oly rabszolga, mely a szabadság vágyát hordja kebelében.« 1 »Ha azután ezen kívánság nem állapodik meg a hiány érze- ténél, hanem a hiányt megszüntetni akarja s gondolatban tényleg meg is szünteti : akkor a kívánsággal együtt adva van az Istennek képzete is, amint szegénységszülte boldog- talanság érzetével adva van a gazdagsággal járó boldog- ságnak képzete is. »Oly lény, mely kíván, de nem érheti el közvetlenül, hosszadalmas fáradozás, 'veszély, félelem és aggodalom nélkül azt, amit kíván, egy oly lénynek képzetét meríti önmagából és csakis önmagából, mely minden kíntól és fáradságtól ment s biztos abban, hogy minden nehézség és függés, minden halasztás nélkül éri el vágyait.«1 2 S ez a lény az Isten. Az ember öntudatlanul is Isten szeretne lenni s ez a vágy az Istenben való hitnek alapja.3 Az Isten tehát nem valami önálló, apriorisztikus lény, hanem teogonikus vágyainknak szüleménye.4 A kívánság az istenek eredete, a boldogság után való vágy az ég és föld teremtője.5 Azért, aki az isteneket emberfölötti, önálló lényeknek tekinti s mint ilyeneket teszi gondolkodásának tárgyává, az a vissz- hangot tartja önálló lénynek, a visszhangról spekulál és disputái, nem tudván, hogy az az akusztikus aszeitás vagy szubsztancialitás a saját torkunkból fakad s hogy az istenek a mi sóhajaink visszhangjai.6 S e tekintetben nincs különbség a pogány istenek és a keresztény Isten között sem. A pogány istenek csak annyiban különböznek a keresztény Istentől, amennyiben a pogány és keresztény népek vágyai. A pogány ember a boldogságot nem tudta elválasztani otthonának, hazájának képzeletétől, a keresztény ember azonban elvonat1 ü. o. 2 Theogonie, 58. 1. 3 U. o. 65. 1. Ί U. o. 66. 1. δ ü. o. 101. 1. e U. o. 187. 1.
