Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Végh Kálmán Mátyás: A káplán
334 VÉGH KÁLMÁN, MÁTYÁS. Nem mellőzhetők e fejezet alól azok a statútumok sem, melyek a plébános és káplán munkakörét szabályozzák. Általában azt lehet mondani, hogy a káplán a plébános- jobbkeze, de nem egészen a nyelve, keze és lába. A káplán a plébános segítségére van odarendelve, de nem arra, hogy a különben épkézláb, munkabíró plébános helyett mindent a káplán végezzen, a nagymisék és szent beszédek kivételével. Az idevonatkozó tételes törvényt (statutum) az egri fő- egyházmegyére Bíbornok Érsekünk Ö Főmagassága adta ki 1880-ik évi VIII-ik számú körlevelében (Stat. de residentia ss. curionum), melynek ide vonatkozó szavai a következők: » . . . ut quis residentiae legem impleat, haudquaquam satis est, si corpore solum intersit, in desidia tamen versetur vel tantum leviora munera sibi desumat, reliqua vero ministris committat. Tenetur ergo parochus residere personaliter, et nullo alio modo satisfacit muneri suo, etiam si populo per alium aeque bene vel forte melius serviatur. Unde nulla ratione morem gerit praecepto, si totam curam relinquat capellano, nulla per se ipsum munia obeundo. »Parochi enim cogendi sunt ad subeunda per se ipsos et non per substitutos ea munia, quae tenentur. Tole- randi autem, ut per substitutos suppleant in illis tantum casibus, in quibus expressis verbis canonum et decretorum Conciln permissum est1 iis, ut per vicarios coadjutores possint officio suo fungi«. Sic censuit S. C. C. In una nullius. 3. Julii. 1591. / Potest itaque parochus pro meliore cura animarum, atque officiorum parochialium executione et ali quali sua quiete unum vel plures cooperatores habere et ipsi seu ipsis relinquere munera etiam magis ardua, ut ire de nocte ad infirmos, peragere divina officia in ecclesiis filialibus dis- tantibus, confessiones multas audire et hujusmodi; dum- modo simul ipsémét parochus, cessante justo impedimento, 1 Ss. V. c. 2. vers. Archipresbyteri ; ss. VI. c. 2. in fine ; ss.. XXI. c. 4. in principio ; ss. XXIII. c. 1. vers. Eadem omnino ; ss. XXIV. c. 1. de ref. matr. v. Praeterea eadem ; ss. eiusd. de ref. e. 4.
