Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Végh Kálmán Mátyás: A káplán
328 YÉGH KÁLMÁN, MÁTYÁS. példa. Egyik szép késziiltségű, fiatal pap egyszer azt kér- dezte tőlem, helyeselném-e, ha ő mostam állomásán, ahol ez eddig nincs szokásban, szentmise, litánia után beülne a gyóntatószékbe és egy negyedóráig várakoznék, nem akar-e valaki gyónni, hogy »megszánnák«, mint papnöveldéi lelki- vezetöjök mondotta ? A válaszom ez volt : Ha plébánosa helyesli, igen jól fogja tenni; különben ne tegye. Azt hiszem, senki nem akad fenn válaszomon. Vita tárgyát képezi még az is, vájjon a káplán plébá- nosának »ad hoc« esetről-esetre adott engedélye nélkül érvényesen assistál-e a házasság megkötésénél ? Egyik rész- tagadja és így érvel: .... »a segédlelkész, habár általános hatalommal ruháztatik is föl plébánosától, soha el ne mu- lasszon minden egyes esetben a házasság megáldására föl- hatalmazást kérni; már csak azért is, nehogy valamikép ürügy támadjon a megkötött házasság érvényének meg- támadására. Azt pedig sohasem mérnök ajánlani a segéd- lelkésznek, hogy a plébános tudta nélkül valakit subdele- gáljon maga helyett a házasságnál való assistentiára, mert az ily házasság érvénye ellen nagyon könnyű lenne pert indítani.« (Kazaly : Egyházjogtan, 1882. I. 250.) E felfogás azonban igen gyakorlatiatlan és valóságos rigorismus. Gyakor- latiatlan, mert szem elől téveszti, hogy a subdelegáltnak vagy a delegált káplánnak, kit plébánosa egyszer és minden- korra felhatalmazott az assistálással, a házasságkötésnél jelenléte a clandestinitást teljesen kizárja, mert az assistálás akár delegált, akár subdelegált legyen, végső cselekvénye a házasságkötési eljárásnak; elkészített okmány, melyet csak alá kell írni a papnak, a feleknek és tanúknak ; miért ne cselekedhetné ezt meg bármelyik delegált káplán vagy ennek épen ott időző, subdelegált barátja, mikor annak az ügyvédnek kellene az usurpálást beigazolni, ki e címen vinculáris port akarna indítani, szemben ezen axiómákkal : »In dubio standum est pro valore actus«. »Omne factum praesumitur (nem a delegálás praesumáltatik, értsük meg jól, hanem az usurpálás) recte factum, donec probetur contrarium.« De rigorismus is e felfogás, mert ennek
