Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Végh Kálmán Mátyás: A káplán
A KÁPLÁN. B) 1. A káplánok joghatása. (Folytatás és vége.) ^5^^Sövideíí így fejezhetjük ki a káplánok joghatóságát: sub- Bj ordinált rendes és teljes joghatóság. Elfogadott elv ugyanis a jogászok között, hogy a felszentelt pap fő- pásztora által lelkipásztori térre küldetvén, ma »ad universita- tem causarum« küldetik, de ezekből csak azt végezheti, amivel közvetetlen elöljárója, plébánosa megbízza.1 E téren sok visz- szásság tapasztalható ; félszegségeit a humor is kihasználta több alakban. Igen sok fiatal ember ugyanis a korával járó nemes, de nem mindig okos szenvedélyek hatása alatt szokásos teendőinek elvégzése után is használni akar azon egyházközségnek, ahová segédül küldetett. A figyelme lesiklik a meglévő jókról, mert minduntalan szemébe ötlik, tanulmányai alapján keresi és fel is találja a hiányzót. Ezt előbb szépszerével, majd zsörtölődéssel, utóbb az engedel- messég megtagadásával is pótolni igyekszik. Szép alapjában, de hiányzik belőle a lelkipásztori okosság, ami csak a korral 1 >>Jussu et permissu parochi« végzi teendőit, mint a mainzi Anstellungsdekret kifejezi. Kivéve azon esetet, ha a plébános az egyház joga, szokása, érdeke ellen parancsol. Cöncil. Remens, 1849. t. 15. c. 2. ; Rothomag. 1850. XII/11. n. 21. Collect. Lacens. IV. 140, 526.
