Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

URUNK FÖLTÁMADÁSA.

27

mint folyton zavarogni, akiket a fegyver élével kellett majdnem napról napra féken tartani.

Annyira gyűlölt, utált volt a zsidóság a rómaiak előtt, hogy éppen ezidőtt Claudius császár kikergette őket még római lakásaikból és szállásaikból is.1

így lévén a dolog, éppenséggel nincs feltűnő abban, hogy az akkorról fönmaradt pogány iratok nem beszélnek Krisztus׳ haláláról.

Mindennek dacára azonban mégis van egy nyom, amely tanúskodik a keresztre feszített názárethi Jézus valóságos haláláról és pedig a kivégeztetés következtében beállott haláláról.

Oly nyom van erre, mely többet mond, mintha Tacitus Annalesei szólnának róla.

A római császárnak a tartományok helytartói kötelesek voltak a főbb ügyekről, még a bíráskodásban is, jelenteni, így a főbenjáró ítéletekről is. Ezt megtette Pilátus is, aki Tiberim császárnak megírta a hivatalos jelentést Jézus kivégzéséről.

Erre a hivatalos jelentésre hivatkozik sz. Jusztin vértanú abban a védőiratában, amelyet Antoninus Pius (138—161.) császárhoz, ennek a fiaihoz és a római szenátushoz intézett. Sz. Jusztin ez iratában egyebek között beszél Jézus haláláról is a keresztfán és ennek megerősítésére utal a Pilátus-féle actára.1 2 Ugyanerről az actáról szól Tertullián is.3

1 Suetonius in Claudio, c. 25. »Claudius Judaeos, impulsore Chresto assidue tumultuantes Roma expulit.«

2 »Haec ita gesta ecce cognoscere, quae sub Pilato sunt scripta, potestis. — Ápol. II. S. Justin.

3 Tértül. Apolog c. 5. »Tiberius ergo cujus tempore nomen Chri- stianum in saeculum introivit nunciatum sibi ex Syria Palaestina, quod illic veritatem illius divinitatis revelaverat, detulit ad senatum cum praerogativa suffragii sui. Senatus quia non in se proba verat respuit. Caesar autem in sententia mansit comminatus periculum accusatoribus Christianorum Apolog. C. 21. »Ea omnia super Christo Pilatus, et ipse jam pro sua conscientia Christianus Caesari tum Tiberio nunciavit.«