Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Nyőgér Antal: Urunk feltámadása
URUNK FÖLTÁMADÁSA. 283 íme így keletkezett a bit, hogy vasárnap este Jézus csakugyan megjelent tanítványainak. Némelyek azt is állí- tották, hogy kezén és lábain látták a szegek nyomait, vala- mint oldalán a lándzsa helyét.«1 Hogy mennyi értelme van e Renan-féle írásnak, azt egy értelmes ember előtt nem kell külön kifejteni. Hanem így bánni a Szentírásban foglalt történelmi események elő- adásával, az már vakmerőség. Egyet azonban mégis bizonyít e Renan-féle hitetlen beszéd, azt ugyanis, hogy még az ilyen emberek is kényszerűiteknek érzik magukat a Szentirás szavai előtt meghajolni, ahol a szent könyv a Krisztus föl- támadását valló és hirdető apostolokról beszél s ezzel nyíltan bevallják azt is, hogy ezek az apostolok jóhiszeműleg, teljes meggyőződésük szerint vallották és prédikálták a Krisztus- nak föltámadását halottaiból. A mód aztán, ahogyan Renanék kimagyarázni törek- szenek az apostoloknak e hitét, az, nem mondjuk, hogy gonosz, az is ; de meg ezenfelül még igen bárgyú is. E magyarázat gonosz célzatosságát mutatja az, hogy a Tamás apostollal történt eseményt egyszerűen koholtnak jelenti ki Renan. Miért ? Abból az okból, mivel Tamást az ő kétségeskedő mivolta miatt nem lehetett még Renannak sem az ő általa oly együgyüeknek és hiszékenyeknek leírt többi apostolok közé számítani. Szent Máténak, szent Márknak, különösen pedig szent Jánosnak leírását Krisztus galileai megjelenéseiről Renan csökönyösen a jeruzsálemi megjelenésekhez hasonlóan hallu- cinatiónak minősíti és úgy beszél e megjelenésekről, mintha semmi egyebek nem lettek volna, mint csak az ábrándozó lelkű, együgyű apostolok túlcsigázott képzelődésének játékai. »A rövid megjelenések — így beszél Renan — nem voltak képesek kitölteni a szörnyű űrt, amelyet Jézus távolléte hagyott maga után. Búskomoly érzelgéssel álmadoztak a Szép tóról s a bájoló hegységről, ahol megízlelték az Isten országát. Különösen a nők kívántak mindenáron visszatérni 1 Les Apőtres 21. 1.
