Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Nyőgér Antal: Urunk feltámadása
URUNK FŐI,TÁMADÁSA. 277 e tévedés századokon keresztül elfogta a földkerekség népei- nek mindig több és több millióit. Halljuk Renant, ez az ő felfedezése világraszólóbb, mint akár a Columbusé. »Jézus — így ír Renan — folytonosan beszélt ugyan a föltámadásról, új életről, de sehol sem szól elég világosan a saját föltámadásáról a test szerint és amiket ez érdemben mondott, azok mind csak egyedül a szellemi, a lelki föl- támadásra vonatkoznak.1)« »Mikor a szeretett Mestert megölték, a tanítványoknak egész valóját elülte a szomorúság és a fölötte érzett bánkó- dásukban most megemlékeztek ezek Jézus több nyilatko- zatairól, különösen pedig azokról, amelyekben ő a leendő eljöveteléről szólott és e nyilatkozatait lehetséges, hogy akkép magyarázták, mintha ő a sírból fogna föltámadni, annál is inkább, mert előttök lebegett Henoch és Illés emléke, mint akik nem ízlelték meg a halált.« Eddig Renan még csak a posse-nál, a lehetőségnél tart, de csakhamar átmegy a valószínűségre is. Krisztusnak meg nem értett és e búsongó lelkiállapot- bán fölidézett nyilatkozatai adják meg az alapot, amelyre Renan fölépíti az ő okoskodását. Renán szerint a hőn szeretett és bámult nagymester elvesztése miatt az apostolok mély bánatba merültek, a jelen szomorú helyzetében eltűnődtek a múlton is, a nagy próféta Jézus eleven emléke fölidézte leikökben az ősidők két nagy prófétai alakját: Henochot és Illést, akik nem haltak meg, és eljönnek elevenen. Ezzel azután készen lett lelkekben a lehetőség gondolata Jézus feltámadásáról. Ez a »posse«, amelyből tekintettel a mester nagyságára azonnal kész lett az apostoli elmékben a Jézus föltá- madásának a valószínűsége, és ebből egyszerre megtermett az »esse« vagyis az, hogy Jézus föltámad bizonnyal. Most bepillant Renán a rajongó emberek lelki világá- nak mikéntjébe és ezt földerítendő elbeszél Omárról és az 1 Les Apótres 2. 1. kk.
