Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Nyőgér Antal: Urunk feltámadása
URUNK FÖLTÁMADÁSA. 25 hogy valamiképpen el ne jöjjenek tanítványai és ellopják a testet és azt mondják a közönségnek : feltámadott a halál- ból ; és az utóbbi tévedés gonoszabb lészen az elsőnél.« 1 E szavakat sz. Máté a zsidókhoz, a jeruzsálemi főtanács- nak még javarészben akkor is élő tagjainak szemei elé írta ki, s úgy írta, amint ők mondták és ezek íme nem beszélnek holmi tetszőhalálról, halálos zsibbadtságról, hanem arról, hogy ellopják a testet talán a tanítványok s ebből támad majd a nagy baj. Mit érttetnek e szavak? Nyilván azt, hogy a zsidók maguk is igen jól tudták, hogy Jézus valóban meghalt és látták a holtat. Ó, ha ezeknek csak egy kevés kis gyanujok lett volna az álhalottságról, nem ezt teszik ők, nem úgy beszélnek ők Pilátus előtt, akit Jézus miatt éppen azon a napon reggel a lythostrotoson szörnyen megfenyegettek a császár haragjával, hanem egyszerűen bevádolják a kirendeltség századosát és az őrség többi katonáit, hogy hanyagul teljesítették tisztjö- két és a gyanús halottat elvinni engedték arimathiai József- nek és Nikodémusnak. De erről egy szó sincs, hanem azt hangoztatják, hogy Krisztus életében szólt a harmadnapi feltámadásáról és úgy vádaskodnak az általok is valóban holtnak bizonyított Jézus ellen, hogy ő bizonyára megegyezett tanítványaival abban, hogy az ő holttestét sikkasszák el a sírból és hireszteljék el a nép között, mintha föltámadott volna, aminek bizonysá- gául pedig mutogassák majd a népnek az üresen maradt sírt. Valóban meghalt Jézus a kereszten ; bizonyítéka ennek az a környezet, amely holttestét a sírba tette. Kik is voltak ott ? János, a legkedvesebb és a legragaszkodóbb tanítvány ; arimathiai József és az a Nikodémus, aki, hogy Jézust hall- gathassa, sötét éjjel bujkált Jeruzsálem utcáin, félvén a zsidók főbbjeitől, a mester megszálló helyére ; a jámbor asszonyok,* kik városról városra követték őtet, hogy hallgathassák fel- séges tanítását, és még egy, aki egyedül övének vallhatta őt, az édes anya maga. Ugyan feltehető-e, hogy ezek, kik úgy sze1 Máté 27, 63, 64.
