Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Nyőgér Antal: Urunk feltámadása
URUNK FÖLTÁMADÍ.SA. 263 Ezek az őskeresztény időkből áthangzó szavak, ezek a vértanúság küszöbén az Isten itélőszéke elő készülő lel- keknek átérzett és az apostolok ajkairól vett vallomások ; és ime ezek fényesen bizonyítják, hogy a Krisztus valóban életre kelt a halálból, föltámadt valóságban. Erről tesz az apostoli kor egyházának ellensége, Cerin- thus maga is tanúságot, amidőn tévedéseiben gnosztikus balgatagsággal a Jézus Krisztusban két személyt külön- böztetett meg : a Jézust, aki — úgy mondá — csak közön- séges ember és a Krisztust, aki semmi más, mint csak egy magasabbrendű aeon és aki a Jézus-emberrel akkor egyesült, amikor őt János a Jordánban megkeresztelte és akkor hagyta el az aeon-Krisztus a Jézust, amikor ez a kereszten hal- doklott. E tévedés nyomán azt állította Cerinthus, hogy a Krisztus élt ugyan tovább is, de ez az ember-Jézus, meg- maradt holtnak. Cerinthus tehát a Krisztus élő voltát isteni személyé- ben elismerte és tulajdonképen az unió hypostaticát tagadta. Az élő Krisztus elismerésével bizonyítja ő a Jézus Krisztus- nak föltámadását halottaiból. Az ilyféle tévedés ellenében cáfolnak az apostoli atyák és hangsúlyozva emelik ki, hogy a Jézus Krisztus szenvedett, halt meg és ugyanez a Jézus Krisztus támadott is föl. Azt gondolhatná az ember, hogy az atyák által meg- cáfolt rágalom hangja Krisztus föltámadása ellenében végleg elült és az utóbbi kor emberei, vagy legalább is az úgy- nevezett tudósok rágalmai ez irányban nem ismétlődnek : pedig nem úgy van. Beigazolt lesz itt is a közmondás : az ilyen naturam etiam si furca expellas, tamen usque redibit. Amit a zsidó főtanács tagjai gonosz szívvel-lélekkel vesztegető pénzen hirdet tettek, azt megismétlők utánok még sanctis conveniunt, quaeque diademata sunt eorum, qui vere a Deo et Domino nostro electi ; et quod firma fidei vestrae radix, ab antiquis temporibus annunciata usque adhuc permanet et fructum affert in Domino nostro Jesu Christo, qui pro peccatis nostris usque ad mortem devenire sustinuit, quem resuscitavit Deus, solutis doloribus inferni, in quem non videntes creditis laetitia inenarrabili et glorificata.«
