Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Nyőgér Antal: Urunk feltámadása
URUNK FÖLT AM ADÁS A. (Folytatás.) 1K0R Celsus a Krisztus föltámadása után egy század 1 múltával nekifogott, hogy az őidőtte a római biroda- ' lom területén és azon messze túl a széltében hatalma- san elterjedett kereszténységet megcáfolja, nagy fitogtatással kiírta támadó könyvében, hogy ő igenis jól ismeri az evan- géliumokat. Mit tett Celsus ez iratában ? Tán liamisítványo- kát vagdos a keresztények szemébe ? Nem ; pogány szemmel nézi az ott leírtakat és laza pogány lelkiismerettel bánik a fölséges tanokkal. Krisztus tetteit hogy leszállítsa, a tyanar Apolloniust állítja vele szemben. Jó, maradjunk a fölvett tárgy, a föltámadás tényének kérdésében a belső okoknál. A kereszténység első terjesztői azok a lenézett szegény halászemberek és még egy, aki közéjük lépett, a magas, műveltségű tharsusi Saul. Ezek szegény, egyszerű gondolkozású halászok voltak, kikről kiírtán látjuk, hogy ugyancsak ismerték az élet ne- hézségét és ragaszkodnak a verejtékkel keresett mindennapi kenyérhez, akikről egyszersmind azt is tudjuk az ő rúaguk írásaiból, hogy jókora adagban volt meg bennök vágyódni a jobb, a fényesebb földi lét után. Ezek a mai szólásmód szerint a Názárethi Jézus dicső, hatalmas országában miniszterek, kormányzók, fényes urak
