Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Pataky Arnold: A Heródes-dynastia története
............ ·!«wpj elv iselni. Ily módon népének fékentartása csakugyan sike- rült is. Nem volt ily szerencsés családi ügyeiben. Az a szaka- datlan sorozata a családi viszályoknak, összeesküvéseknek, rokongyilkosságoknak, melyekre az előbbi fejezet végén céloztunk, már nagyon korán kezdetét vette s e család tör- ténetét folytonos szörnyű tragédiává tette. A viszály kitörésére a főpapi szék betöltése adott alkal- mát. A nyomorék Hyrcanus helyett — ki visszatért a parthu- sok fogságából — e méltóságra Herodes a babyloniai nemes származású Ananelt szemelte ki, de anyósa : Alexandra, Mariamme anyja, Aristobulus nevű fia számára követelte a főpapságot, mint az egyetlen, arra jogosult hasmonaeus- ivadék részére. Herodes habozott; fondorlattal gyanúsította Alexandrát, de Kleopátra, kit Alexandra szintén felkért, s Mariamme kérései csakugyan sikert arattak: Herodes letette Ananelt, noha a főpapi méltóság egész életre szólt, s Aristobulust tette főpappá, noha csak 17 éves volt (35.).1 ^jgnAlexandra ellen táplált gyanúja azonban nem szűnt meg, megfigyelés alatt is tartotta, s a dolog annyira jutott, hogy Alexandra fiával együtt Egyptomba menekülést tervezett. Ez kiderült, s Herodes gyanakodására csak újabb jogcímet nyújtott. Midőn pedig 35. sátoros ünnepén a nép nagy öröm- ujjongással fogadta Aristobulust, Herodes gyilkos terve készen volt : félt esetleges vetélytársától, s hogy ártalmat- lanná tegye: a fürdőben megfojttatta. Ekkor jellemzően nyilvánult Herodes képmutatása : mindenáron mutatni akarta hogy a szomorú eset tudtán kívül történt, gyászt színlelt, könyezett és szomorkodott. Nagyszerű temetést rendezett neki, de bánatát senki őszintének nem hitte.1 2 Alexandra azonban nem hagyta a dolgot ennyiben: Kleopátra előtt feltárta a dolgok állását, nyomorait hely- zetét, mire (34. tavaszán) Antonius, kit ekkor ismét Keleten találunk, magához hivatta Herodest. Herodes nem tehet236 DR. PA TAKT ARNOLD. 1 Ant. XV. 2, 5—7. 2 Ant. XV. 3, 3—4. B. J. I. 22, 2.
