Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Hellebronth Miklós: Még egyszer az égfölötti vizekről
MÉG EGYSZER AZ ÉGFÖLÖTTI VIZEKRŐL. 231 Igaz, hogy sem egyiknél sem másiknál az usus loquen- .dire nem hivatkozhatunk. Mert a »qitor« azon pár helyen, ahol még előfordul (Gén. 19, 28 ; Zsolt. 119, 83.,), a »füst« alap jelentésben használtatik. Egyedül a Zsolt. 148, 8 az a hely, ahol a helyes értelem más jelentést kíván, az pedig alig lehet más, mint »ce qui ressemble á la fumée, la vapeur, le nuage.« 1 A LXX. s utánna a Vulg. e helyen kétségkívül a הרק = κρύσταλλος szót olvasták az eredetiben »gitor« helyett. Bármint legyen is különben a dolog, egyátalán semmit sem változtat azon a tényen, hogy a Zsolt. 148, 4. előforduló égfölötti vizeket minden értelmező a szilárd égboltozat fölött levő természetes vizekről s nem a felhőkről értette ; mind- addig t. i., míg kétségtelenné nem lett, hogy az égbolt fölött semmiféle vizek nincsenek, s így a konformisztikus törekvések meg nem kezdték ezzel a szöveggel is szokott játékukat. Nem fogadhatom el dr. Balitsnak azt a mellékesen tett megjegyzését sem, hogy az idézett versben helytelenül alkalmaztam a »villám« szót is, minthogy a héber שא nem villámot, hanem tüzet jelent (i. h. 638. 1.). Kétségkívül, az eredeti jelentése az ; de viszont az is köztudomású, hogy különösen a Szentírás költői részeiben sok helyen a »villám« jelentésével is bír. Ez csak azok előtt nem ismeretes dolog, akik szorgosan óvakodnak még látszatát is elkerülni annak, mintha őket is illetné az orthodox iskola egyik biliózus kép- viselőjének Billotnak epés szemrehányása, mellyel az új 1 S hogy ez nem önkényes, hanem a héber nyelv szellemének és sajátságainak megfelelő eljárás, bizonyítja azon körülmény is, hogy bár a »felhő« közönséges neve ןנע mégis, különösen a költői részekben a felhő jelzésére más szavak is használtatnak azon össze- függés alapján, mely az okozat és ok, a tulajdonság és a tárgy között létezik. Ilyenek : 1. בע = a) sűrűség ; b) homály ; c) felhő. 2. לפרע = a) homály ; b) felhő ; LXX : γνόφος, homály, sötét- eég, sűrű fölleg. 3. היאישנ = a) felszálló pára ; b) felhő ; LXX : véq η homály, köd, fölleg. Teljes joggal sorolhatjuk ide az ןשע és רוטיק = »füst« szavakat is.
