Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Hellebronth Miklós: Még egyszer az égfölötti vizekről

MÉG EGYSZER AZ ÉGFÖLÖTTI VIZEKRŐL.

227

helyein valóban azokról a »fantasztikus« égfölötti vizekről stb. lenne szó.

2. Mintha csak az lenne célja, hogy az úgyis elég gondot adó nehézségek megoldását még nehezebbé tegye: egy subtilis megkülönböztetéssel élve azt állítja, hogy az ő kérdéseiben : »Feltehető-e az inspirált zsoltárosról stb.« — »nem természeti tüneményekről, hanem csupán tényekről, a lét tényéről vagy annak hiányáról, a teremtés tényéről vagy annak hiányáról van szó, vagyis arról, hogy az inspirált író létezőnek, Isten által teremtettnek mondhat-e olyasmit, ami nem létezik, amit Isten nem teremtett.« (643. 1.) Azon- bán a teremtéstörténet szilárd égboltozata is tulajdonképen csak egy optikai csalódás, egy ens non existens s mégis Gén. 1, 6. 7, úgy van arról szó, mint a mi Isten teremtői tevékeny- ségének tárgyát képezte.

3. Azt vitatja, hogy aki a Szentírás szóban levő helyeit a magok természetes értelmében veszi, az rationalista.

Az előadottak, azt hiszem, bárkit is meggyőzhetnek arról, hogy nem csak a rationalisták, hanem a katholikus szentírásértelmezők is teljes lelki nyugalommal, s a rationa- lismus jogos vádja nélkül vallhatják azt a nézetet, hogy a Gen. 1, 6, 7. v.-ben a szentíró szilárd égboltozatról s égből- tozat fölötti természetes vizekről szól, amely vizek az égből- tozat alatti felhőktől megkülönböztetendők.

Ezzel aztán be is fejezhetném soraimat, ha a múltkori cikkemben nehány szentírási hely felemlítésével mellékesen még azt is nem jeleztem volna, hogy ez a felfogása és értei- mezése a Gen. 1, 6. 7-nek nézetem szerint exegetice is helyes.

De bár ne tettem volna ! Mert dr. Balits szemüvegén át nézve a dolgot, a bizonyítás egyáltalán nem sikerült, sőt

1. érvelésem már az első lépésnél, melyet tesz, meg- bicsaklik, tévútra jut (i. h. 634. 1.);

2. hamis föltevésből indulván ki okoskodásom, egész okoskodásom zsákutcába került (i. h. 635. 1.);

3. okoskodásom alapját vesztvén, magától összeomlik (638. 1.); s nemcsak a kiindulási alap volt hibás, hanem okoskodásaim közben is

15*