Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

207

Nem célom szinte felesleges munkát végezve felsorolni mindazt, amit Alleram e könyvében elmond. Akit a tárgy érdekel, az el fogja olvasni magát a könyvet. Megérdemli, hogy elolvassák. Már régen volt módomban ilyen beható, részletes monographiát olvasni. Nemcsak általánosságban, de legmesszebbmenő részleteiben is a feltétlen megbízhatóság jellemzi e munkát ; szerzője egy philologushoz méltó pontos- sággal, szinte csodálatraméltó hangyaszorgalommal gyűjti össze mindazt, amit csak tárgyára nézve el lehet mondani. Oly világos képet ad az egész korról, hogy tisztelettel kell adóznunk fiatal — immár nem egészen ismeretlen — erkölcs- bölcselő írónk iránt.

Csak a tárgy feletti teljes uralom biztosítja szerzőnknek azt a világosságot, amely az egész műből felénk árad.

A munka célja kettős : egyrészt pótolni akarta szerzőnk művével a már régóta érzett hiányt, másrészt pedig rá akart mutatni arra az erkölcsnemesítő, nevelő hatásra, amelyet Seneca bölcseleti műveiből meríthetünk ; s ezzel kapcsolatban felhívja az illetékes körök figyelmét arra, hogy nem olvasná-e a mi ifjúságunk haszonnal ezeket az erkölcsi leveleket — persze »eligere modo curae sit !«

Az első célját a tudományos világ legnagyobb meg- elégedésére elérte. — A másik céljához azonban sok szó fér. Míg a mostani rendszer dívik középiskolánkban, hogy t. i. lehetőleg egységes, összefüggő egészet s ne szemelvényeket kapjon a tanuló ifjúság, szinte lehetetlen ; de egyébként is : Seneca élete és az általa hirdetett erkölcsi tanok közt olyan éles ellentét van, hogy erkölcsi leveleinek olvastatása épen nevelő értéküket tekintve, valószínűleg nagyon kétséges.

Csak még néhány megjegyzést. — Különösen feltűnt s ezt nagy érdemül tudom be a szerzőnek, hogy Seneca er- kölcsi leveleinek ismertetésénél, amelyeket nagy körültekin- téssel osztott elméleti és gyakorlati részre, nemcsak reproduc- tiót végez, hanem megjegyzéseit mindenütt kíséri saját észrevételeivel; Seneca felfogásának előadásánál mindig halljuk az ő ítéleteit s véleményeit is. S így egy bizonyos fokig az eredetiségre is feltétlenül jogot tarthat.