Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

203

Reformation« c. könyvének megjegyzéséhez fűzi gondolatait, melyeket Bain a katholikus reformtörekvésekről ejtett. Szerző Schellnek Merklétől magasztalt spekulatív képes- ségeit szívesen elismeri, csak azt sajnálja, hogy téves prin- cipiumokból indult ki, nem tisztelte eléggé a theologiai tekintélyforrásokat s hogy dialektikai heve magával ragadta. Kevésbbé hajlandó elismerni Schell eredetiségét és kimutatja, hogy az a Schell, ki kezdetben szerette magát thomistának vallani, igen sokat merített Origenesből és Scotus Erigenából, nemkülönben az újabbkori német racionalista theoszofikus bölcselőktől. Theologiájának hibáját hamis istenfogalmából (»Selbstursächlichkeit«) magyarázza meg. Ezt az isten- fogalmat, mely szerinte a pantheizmushoz vezet, bőségesen (30—50. lapokon) részletezi, azután igyekszik bebizonyítani, hogy Schell ebből a téves istenfogalomból a katholikus vallás természetfölöttiségének megtagadásához, a Szentháromság tanának, a világteremtésnek, a második isteni személy meg- testesülésének, az evangéliumoknak (főként utolsó, »Christus« c. művében) a Boldogságos Szűz istenanyaságának, az Egy- házról, a kegyelemről, a halálos bűnről, a szentségekről s az utolsó dolgokról szóló tanítások helytelen interpretálásához jutott. — A továbbiak során a reformtörekvések történetében három fázist különböztet meg : a liberális, a haladó s a radi- kális reformkatholicizmust. A liberális irányzat különbséget tett vallási és politikai katholicizmus közt s a theologiát puszta egyház- és dogmatörténetté degradálta. Előharcosai Döllinger, Müller és Kraus voltak. A haladó katholicizmus a theologiát modern filozófiatörténetté változtatta s miután a dogmákat tartalmukból kiforgatta, vakmerő kézzel nyúlt az újszövetségi könyvekhez s Loisy abbé szereplésében szó- morú példáját nyújtotta a tekintélyeket elvető, »előföltétel nélkül« tudományos munkálkodásnak. Ennek az iránynak — Commer szerint — főképviselői : Schell, Ehrhárd és Wahrmund. A radikális reformkatholicizmus — Junggal élén — úgyszólván már mindent elvet, ami sajátlagosan katholikus jellegű; fölöslegeseknek tartja a dogmákat, a papságot, a pápaságot, a papi nőtlenséget s ideálja egy német