Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

195

mindé jelentőségével jóeleve tisztában volt, nemcsak elő- szavával, hanem — ami fő — magával művével bizonyítja.

Ugyanez a kettős tanúbizonyságunk van amellett, hogy Kováts megfelelt a történetírás követelményeinek, amikor el- beszélését hitelreméltó és tiszta forrásokból merítette ; elősza- vában is mondja s minden oldalon tapasztaljuk, hogy adatai- nak túlnyomó részét, mindazt, amit lehetett, eredeti források- ból merítette. Csak az első három fejezetet (1—50. old.) vette másodkézből, történeti művekből, a többi, az 1716—1906-ig terjedő anyag (51—568. old.) levéltári anyag fáradságos feldolgozása.

Az egész egyházmegyei papnevelés történetét kor- szakokra osztja s minden korszakban külön szól a papkép- zésről, külön a szorosan vett papnevelésről és külön az anyagi ügyekről.

Hosszú volna itt a tartalmat csak a tartalomjegyzék szükséges bőségével is részletezni, elég legyen csak főbb pontjait jellemeznem, a többire pedig szabad legyen biza- lommal azt mondanom : vedd és olvasd. Vegyétek és olvas- sátok mind, kik a Csanádi egyházmegye iránt, mind kik a Csanádi papnevelés iránt s mind, kik általában a papnevelés ügye iránt érdeklődtök.

A mű három szakaszra oszlik : az első szakasz a Csanádi papnevelést sz. Gellérttől a török világ végéig ecseteli (1030—1716., 1—40. oldal). Külön tárgyalja az Árpádház idejét, külön a vegyes ház korát, külön a török rabigát. Bűvös-bájos idők, első lépések, szárnypróbálgatások, fiatal erőtől duzzadó alkotások, fajunk izmosodása és pallérosodása, gyászos esetekkel, számyaszegettséggel s nagy erőfeszítések- kel váltakozva vonulnak el keresztény, katholikus és magyar lelkünk előtt. Mindig jólesik a szerzőt hallanunk, mert előadása — érezzük — katholikus és magyar lélekből fakad.

A második szakasz a török uralom megszűntétől a mos- tani papnevelő alapításáig terjedő korszakot tárgyalja (1716—1806). Mindenekelőtt tájékoztat a szerző a Csanádi egyházmegye viszonyairól a török eltávolítása után, a püs13*