Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból
188 VEGYESEK. mások a mi tételeinket ismételten feldolgozzák, mi meg nem dolgozzuk fel vagy legalább nem lépünk a nyilvánosság elé, ez pedig kétségtelenül világnézetünk s az igazság érvé- nyesülésének rovására megy. Egyesületi életünk másik mozzanata az ülések látoga- tottsága. E tekintetben is volt némi javulás az utóbbi időben, de még mindig sokakat nélkülözünk, akiknek jelenlétére joggal számíthatunk s kérem a rendes és pártolótagokat meg egyéb érdeklődőket is, szíveskedjenek ezt a termet megtölteni. Ismét ne mondja senki, hogy wem ér rá, nagyon el van foglalva. Minden egyesnél fennforoghat ez az eset egyszer- másszor, de általában ideje van az embernek arra, ami iránt érdeklődik. Akit lelke oda húz, ahol a keresztény katholikus világnézet ügyét tárgyalják, az megjelenik a különböző katholikus egyesületekben, pl. nálunk vagy az Országos Pázmány-Egyesületben vagy kath. körökben stb., de pl. nem megy el hangversenyre vagy színházba, mert nincs rá ideje. Ellenben aki a mi ügyünk iránt nem nagyon érdek- lődik, az hamar készen van azzal, hogy sok a dolog s üdülni is csak kell. Sajnálatos dolog, hogy a legszellemibb vállalkozáshoz is kell pénz, ha nem is épen sok, így társaságunknak is van némi pénzre szüksége, részint ügykezelésre, részint hasznos intézkedések megtételére. Azért most egy éve, 1907 március 14-ikén tartott értekezletünk határozata értelmében mozgal- mát indítottunk nagyobbszámu alapító- és pártolótagok nyerése iránt, hogy miután a »Bölcseleti Folyóirat« meg- szűnt, felolvasásainkat füzetek alakjában adhassuk ki. A kísérlet nem maradt ugyan eredménytelen, de annyira még sem jutottunk, hogy szándékunkat valósíthatnák, ezért ezúttal is újból kérjük jó barátainkat, szíveskedjenek társa- Ságunkba alapítótagul (egyszer s mindenkorra 100 korona) vagy pártolótagul (évenként 4 korona) belépni, továbbá kérjük a rendes tagokat, szíveskedjenek egyúttal alapító- vagy pártolótagul is belépni. Ne mondja senki, hogy nincs pénze, mert bár nem mindig igaz, hogy az idő pénz, mégis a jelen esetben a pénzhiány kifogásáról ugyanazt kell mon-
