Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból
186 VEGYESEK. — tartsuk szem előtt azt, hogy a tekintélyi bizonyíték a leggyengébb s bár Szent Ágostont, Szent Tamást és más nagyokat, első sorban a keresztény világnézet nagy elméit, de — újból Mesterünk példájára — másokat is tanulmá- nyózunk, ugyanakkor saját elménk világánál vegyünk szeges vizsgálat alá minden kérdést s minden elénk adott megoldási kísérletet. Kövessük az iskolás bölcselet nagy felújítójának, XIII. Leó pápának intelmét, hogy amidőn Szent Tamás rendszerét tanulmányozzuk és magunkénak valljuk, kész- örömest és hálás szívvel fogadjunk mindent, amit bárki bölcsen mondott vagy a valóságnak megfelelően kigondolt és felfedezett.1 Tántoríthatatlanul ragaszkodjunk az iskolás bölcselet- hez, ne legyünk hozzá hütelenek semmiféle egyoldalú subiec- ticismus, phaenomenalismus, empirismus, fideismus vagy túlzó criticismus és agnosticismus kedvéért. Tévedések ezek, mert vagy tagadják az ember nyilvánvaló megismerő erejét, vagy túlságosan nagy szerepet tulajdonítanak a megismerés egyik-másik tényezőjének, a többiek rovására. Ne csak ragasz- kodjunk az iskolás bölcselethez, de legyünk arra büszkék, mert járjatok be minden földet, melyet Isten megteremtett, járjátok be az emberi művelődés minden korszakát, nem akadtok bizonyára ennek a bölcselkedésnek párjára, mert ez az érzékelés szilárd talaján áll s emellett az embert jellegző okkeresést is nagy becsben tartja, a megismerendő tárgynak és a megismerő alanynak egyaránt megadja a magáét, ami különböző, azt nem azonosítja, sem az egyenlőséget, sem a két- vagy többelvüséget nem erőszakolja, a dolgok felületes ismeretével meg nem elégszik, mindeneket végső okában, a végtelenben igyekszik megérteni, de akkor sem áll meg, amikor a végtelen ősforrást elérte, ezt és művét, valamint a kettő közt levő viszonyt mind tökéletesebben igyekszik megismerni, míg csak magától az igazság forrásától nam kap nagyobb felvilágosítást. Az elnöklő püspök úr lelkes buzdításának szívesen 1 U. o. \
