Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Dr. Schütz Antal: Energetika és bölcselet

ENERGETIKA ÉS BÖLCSELET.

113

zott irányban haladnak előre, nyugalmi, egyensúlyi állapot felé. A változások igazi forrása a szabad energia, és ez fogy- tón fogy, a világ öregszik, elernyed és halálnak néz elébe. Ügy tűnhetnék föl, hogy nem egyéb ez, mint annak a közön- séges kijelentésnek alkalmazása az anyagvilágra: minden öregszik és végre meghal. Csakhogy éppen az anyagvilágra vonatkozólag a látszat erre nem jogosít, még a hülő föld, nap és csillagok szemlélete sem. Sőt a fölületes látszatba rög- zött természetszemlélet a lét örök köreiről beszél, az ind hit- regétől egészen Goethéig és Nietzscheig. Az entropiatétel efféle ábrándoknak véget vet és a régiek, Aristotelessel egye- temben, aligha lettek volna oly határozatlanok az örök világ kérdésében, ha ismerték volna.

De elvégre az entropiaelvnek ezen oldalát a bölcseleti Istentan használhatja föl egész jelentőségében s természet- bölcseleti alkalmazásánál, úgy tetszik, ez másodrendű dolog. Jelentősebb az, hogy minden egyes energiaalakulásnak meg- mondja az? irányát abban az értelemben, hogy az összes vál- tozások végén a rendszer vesztett szabad energiájából; úgy- szólván szemlátomást, megmérhetőleg öregedett. Az anyag- világ esetlegességének ez kézzelfogható bizonyítéka. Az esetlegesség ezentúl már nem mint elvonás, légies szólás, jelenik meg, melyen könnyen ki lehet adni azzal, hogy »metafizikai fogalmi konstrukció«, hanem mint az exakt tudomány fölényes igényeivel dicsekedő tétel.

De tartalma ezzel még nincs kimerítve. Azt is kimondja, hogy egy rendszer nem tér vissza eredeti állapotába ; tehát a változások során nincsenek ismétlések, hanem minden megy előre egy határozott végállapot felé. Ezért a változások során nincsenek egyértékű elemek ; a sorból nem lehet egy darabot kiemelni — még gondolatban sem — és egy előzővel vagy következővel fölcserélni, mint azt térbeli mennyiségek- kel meg lehet tenni. A változások sora egyértelmű, határozott irányú sor, következésképpen az idő, a változások föltétele és »kitartottja« egyirányú, egyértelmű mennyiség. Az idő meg nem fordítható, meg nem állítható és nem abszolút jellégű. Ezen metafizikai igazság mélységét az entropiaHittudományi Folyóirat. 1908.

8