Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Schütz Antal: Energetika és bölcselet
ENERGETIKA ÉS BÖLCSELET. 111 A jelenségvilág jellegét semmi sem fejezi ki oly mélyen és egyetemesen mint a változás fogalma ; hisz Trendelenburg eléggé tartalmasnak találta arra, hogy rája építse a bölcse- letet.1 S a mozgás mivoltát, jellegét és törvényeit a bölcselők közül senki nem elemezte, vizsgálta behatóbban és nagyobb eredménnyel, mint Aristoteles és iskolája. »Ha van a pozitív tudománynak és bölcseletnek iskolája, hát Aristotelesé az . . . ennek egész rendszere egy formulán nyugszik, mely azonban nem egyéb, mint a tapasztalásnak legegyetemesebb és leg- mélyebb kifejezése : δύναμις és ενέργεια, képesség és tény- legesség, e két szó kimondja egész tanítását és meg- magyaráz mindent«, mondja egy francia.2 Ügy tetszik, az energetikai tételek e hatalmas vázlatba csodálatosan bele- illenek ; helyenként konkrét tartalommal töltik be hézagait és sejtéseit, helyenként magukba veszik föl annak mélysé- geit és mindkét esetben a kutatásra és kiépítésre új táv- latokat nyitnak. Lássuk e gondolatoknak legalább körvonalait. 1. A mozgásnak, illetve a χίνηαις-nek 3 legáltaláno- sabb elemzéséből a nagy stagirita azt következtette, hogy minden változásnál állandónak megmarad valami — valami υποκείμενον. Elmélődését szent Tamás így szűrte le : Omne quod movetur, quantum ad aliquid manet, quantum ad aliquid transit.4 Mi ez az aliquid manens, az a maradandó ? Végelemzésben a υλη πρώτη. Talán félreértik Aristote- les szándékát és gondolatát, kik ebben fölösleges lomot, agyrémet látnak; e fölfogásnak persze jó ürügy a mester különös meghatározása (»sem nem valami, sem nem vala- milyen, sem nem valamekkora, sem más valami való«) ; de talán azok is, akik a természettudomány jelen szókincsé- nek egyik vagy másik kitételével (pl. éter) akarják helyet- tesíteni. A νλη πρώτη metafizikai fogalom, melynek egyenértékét a valóságban exakt tapasztalati úton hiába 1 Trendelenburg, Logische Untersuchungen, 1840. I, 106. kk. 2 Vacherot, idézi Mer der, Ontologie3, 366. 3 Ma talán evolúciónak kellene mondani; 1. Mercier, i. m. 367. 4 S. theol. 1, 9, 1. c.
