Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Schütz Antal: Energetika és bölcselet
ENERGETIKA ÉS BÖLCSELET. 101 petuum mobile lehetetlenségéből ma is szokás bizonyítani.1 De ez alkalmazóik szemében sem akar egyéb lenni, mint az induktív bizonyításnak lebonyolítására és kifejezésére alkal- más forma ; 1 2 voltaképpen pedig nem egyéb, mint magának az első tételnek egy fogalmazása, sőt úgy is tüntethető föl mint folyománya.3 Ugyanezt kell mondanunk Piánk azon eljárásáról, mellyel a második tételt a másodrendű perpetuum mobile lehetetlenségéből bizonyítja. Marad tehát a második kísérlet. Az abban fárad, hogy az energetikai tételeket a mechanika alapelveiből vezesse le. A kisértés erre nagy volt. Hisz a mechanikai változásokra nézve ott volt már az eleven erő elve, mely szerint egy meoha- nikai rendszerben az elevenerő növekvése (Σ 4 m [vx 2—v0 2]) valamely állapotváltozásnál egyenlő a munka (erőfüggvény) növekedésével (Σ[Ut—U2]). Ezen elv némi értelmezése után adja a mechanikai energia állandóságát, s mivel egyéb tér- mészeti jelenségek is képesek mechanikai munkát szolgál- tatni, szinte felkínálkozik a gondolat, hogy minden energe- tikai állapot a régóta ismert és szabatosan megfogalmazott mechanikai tételekből levezethető.4 Ily módon azonban az energiák állandóságát csak úgy lehetne egyetemesen iga- zolni, ha sikerülne kimutatni, hogy a természetben működő összes energiák a Newton-féle kölcsönhatás elvének engedel- meskedő középponti erők.5 A második tételre vonatkozólag először Boltzmann, Clausius és Szily Kálmán tettek kísérletet, melyek persze a dolog nehézsége miatt kielégítő eredményre nem vezettek.6 1 L. pl. Piánk, Thermodynamik 37. 2 L. Wundt, Logik II.3 (Log. d. exakten Wissenschaften) 1907. 1907. 432. 3 U. o. v. ö. Chwolson, Lehrb. d. Phys. I. 119. ; III. 411. 4 Mach, Die Mechanik etc. 544. 5 L. Chwolson, Lehrb. d. Phys. I. 129. ; Helm, Die Energ. 235. ; Ostwald, Naturphil. 170. kk. 6 Chwolson, Lehrb. d. Phys. III. 528. kk. ; Helm, Die Energ. 338. kk.
