Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból
VEGYESEK. 187 tott, melyen jelen voltak : dr. Kiss János egyetemi tanár, alelnök, dr. Hanauer István lelkiigazgató, főtitkár, dr. Ka- nyurszky György, dr. Demkó György, dr. Mihályfi Ákos, dr. Hanuy Ferenc, dr. Acsay Antal, dr. Zubriczkg Aladár és dr. Csikkig Gyula egyetemi tanárok, dr. Steécz György apát- kanonok (Kalocsa), dr. Révay Tibor érseki titkár (Kalocsa), Gábler Gyula pénzügyi tanácsos, Paluscsák Pál Domonkos- rendi áldozópap, dr. Vajó József premontrei-rendi theológiai tanár, Kaszás Márton Raj mund karmelita-rendi lektor, Kozáry Gyula liadapród-iskolai tanár (Nagy várad ),dr. Kis-Brős Ferenc theológiai tanár (Kalocsa), Bozóky Bonaventura máv. ellenőr, Fieber Henrik, a Szent-Imre-kollégium prefektusa, dr. Lutter János tanárjelölt, dr. Gallovich Jenő főgimnáziumi hittanár, dr. Fehér Jenő hírlapíró, dr. Bundala János székes- fővárosi segédlelkész, Héczey István székesfővárosi tanító, Pély Károly, Schütz Antal kegyesrendi tanár, ifj. Székely István és számos egyetemi hittanhallgató. A közgyűlést dr. Székely István elnök nyitotta meg, szólva a bölcselettudomány jelentőségéről, a bölcselettudo- mány és a magyar elme viszonyáról, tudományos viszo- nyainkról, a keresztény szellemű bölcselettudományról hazánkban s az Aquinói-Szent-Tamás-Társaság nagy fel- adatairól. Beszéde a következő : Hálát adván ma reggel Istennek a vett jókért és további segítségét kérvén a jövőre : összegyűltünk most, Aquinói szent Tamás napján, hogy visszatekintsünk az elmúlt évre, szemlét tartsunk társaságunk szellemi és anyagi ügyei felett s okulva a múlt tapasztalatain, megállapítsuk teendőinket a jövőre. Amennyire a körülmények engedték, igyekeztünk a társaság céljának szolgálni s a keresztény bölcseletet — és annak korszerű gyakorlati elágazásait, a bölcseleti hitvédel- met és társadalomtudományt is — üléseinken és azonkívül művelni s annak terjedését hazánkban előmozdítani. Meg kell azonban vallanunk, hogy ha az elért eredmény meg is felel az eszközök és a támogatás csekélységének, de nem áll arányban sem a mi óhajtásunkkal, sem a cél szükséges/
