Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Hanuy Ferenc: A parthenogenesis első nyomai az őskeresztény írók műveiben
92 DR. IIANUY EEREXC. fogant a Szentiélektől és csak Jézus születése után lépett házasságra, míg az elterjedtebb (Just., Orig., Hilar., Cyrill. Hier., Basilius, Epiph., Hieron., Beda) és ma általánosan elfogadott (Máté 1, 24-en alapuló) vélemény szerint a Szent- lélektől való fogantatás ugyan az eljegyzés stádiumában történt (Máté 1, 18; Luk. 1, 27; 2, 5), de már nem Jézus- nak születése, mert a házasságkötés, mely a régi zsidó liázasságjog szerint a menyasszonynak a vőlegény házába való vezetésével, minden külön jogi formaszerűség nélkül, történt, még Jézus születése előtt ment végbe és pedig pontosabban meghatározva, végbement a Máté 1, 20-ban említett angyal-szózat (»tu; qaßijS'rjQ 7raoa־/.aße1v Maoiaf.1 ti)v yvvalxá aov«) után; amit Máté más helyen is kifejez így (1, 18): »Mvijarev&síatis Tijg iii;touc ccvtoÍi MaQÍag tw 'hooiyp ttoIv 1) 01׳ velit׳ elv aiirovg, evőt01! tv yaorol t/ovort tv. ■jvev^KTog uyíov«). Ezen szöveg »ovveiűelv« szavának jelen- tése körül ismét eltérők a vélemények: egyik rósz (Hierony- mus, Ambros., Chrysost., Opus imperf., valamint általában azon egyházi írók, akik az együttlakást még az eljegyzés alatt megkezdettnek vélik) a »ovvel&tiv« alatt a »copula . ‘carnalis «-t érti, a másik rész (Hilarius, Bemigius és az újabb, az y>uti7ruoftevu(«-t védő exegeták) az együttlakás megkezdését érti.1 1 Schanz, Commentar z. Matthäus. (Freib. i. Br. 1879.) 81—2. 1.; A. Merx, Die vier kanonischen Evangelien. I. 11 — 13. 1. — Azon véleménynek (Just., Chrysosf.), hogy a jegyesek a zsidóknál néha már az eljegyzés alatt együtt laktak volna, a héber arcbaeologia ■ellentmond. V. ö. Merx i. h. az eljegyzésnek (kiddusim, eruszin) és házasságkötésnek (niszuin, kenisza) jogi hatályairól szóló fejtege- téseket. — Merx szerint (i. h.) a Syr-Sin : »cui desponsata erat Maria virgo« lectio-jának (ez őszerinte az ősi forma Máté 1, l(S-ban) későbbi átváltoztatása az א B és a többi görög unciális és a textus receptus lectio-jára (»rói׳ hvSqa Maying*, »virum Mariae«) épen azért történt volna, mert a görög-római világban nem értették meg, hogy a »sponsa« miképen nevezhető »uxor«-nak, és miért kellett egy »sponsa« elbo- csátásához jogi formaság: elbocsátó levél (»«no).vám, Máté 1, 19). A héber felfogás szerint azonban a szüleinél lakó menyasszony is s már kötve volt vőlegényéhez és egyoldalulag az eljegyzés csakis a
