Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Hanuy Ferenc: A parthenogenesis első nyomai az őskeresztény írók műveiben
A PARTHENOGENESIS ELSŐ NYOMAI AZ ÖSKERESZ- TÉNY ÍRÓK MÜVEIBEN. BEVEZETÉS. Az őskeresztény irodalomtörténet, a dogmatörténet és a keresztény művészettörténet ismerője előtt manapság már nemcsak hithű, hivő álláspont, hanem elvitázhatatlan tudó- mányos álláspont az, hogy a Boldogságos Szűznek tisztelete, az ő felemlítóse és ábrázolása mindig Megváltónknak, Jézus Krisztusnak személyével, nevével vagy ábrázolásával volt már a keresztény ősegyházban is kapcsolatban. Jézus bölcsőjétől: a jászoltól, és Jézus keresztjétől soha semmiféle szentírási kritika elszakítani nem tudja a Boldogságos Szüzet; Jézus imádása azért megteremtette már Jézus életében Máriának, az ő Szűz Anyjának, tiszteletét is, és csakis így magyarázható az, hogy a symbolum-kritika (Harnack, Dogmengeschichte. III. kiad. I. k. 149. 1.) a symbo- lum christologikus articulusa ősi szövegéhez tartozónak kénytelen elismerni a »Magia >) 5ra0t9־éí0׳g«-nak felemlítését (»■yewqfreVTa I/. nvsv/Aarog ayíov xai Magiag rijg nag&ivov«), valamint az, hogy a II. század első felében egy katakombái falfestményben már művészi ábrázolása is van a »Magia t) ,T«pítgj׳og«-nak, a kis Jézusnak és Izaiás prófétának, aminek magyarázatát a vallástörténeti korlátlan fejlődésnek hívei soha sem lesznek képesek megadni, ha a szükséges eszme- fejlődési és művészetfejlődési elő-stádiumokat számbaveszik, míg a pozitív, kinyilatkoztatási, kiinduló pontra helyezkedő
