Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Kiss János: A társadalomtudomány előadása hittani intézeteinkben
750 VEGYESEK. kivétel alatt azt értem, hogy a bölcselettudományt egy-két helyen még nem adják elő, a neveléstudományt meg több helyütt nem kezelik külön tárgyként, hanem megelégszenek a lelkipásztorkodástan idevágó részleteivel, melyekhez a papnevelőben adott utasítások és buzdítások járulnak. Ezeken kívül napjainkban okvetetlenűl el kell látnunk papjelöltjeinket alapos és kimerítő társadalomtudományi ismeretekkel, mert a papnak jelentősen részt kell vennie a társadalmi tevékenységben, már pedig erre kellő elméleti és gyakorlati tájékoztatás nélkül nem képes Első pillanatra úgy tetszhetik, mintha elég volna a gyakorlati kiképzés, hogy a pap tudja, miként kell az egye- sületi életet vezetnie s híveit a társadalmi mozgalmakban felvilágosítania és irányítania. Ámde először ezt se teheti biztos kézzel, 11a nincs elméleti tudása, másodszor az egyesii- leti életben és azon kívül, jóbarát és ellenfél előtt egyaránt, szüntelen helyt kell a papnak állnia az ő világnézetéért, a társadalomra való vonatkozással is. A papnak tudnia kell, mi az a társadalmi kérdés, mi annak történeti fejlődése, minő társadalomtudományi elméletek vannak, mi a viszony ezek és a keresztény világfelfogás közt, mi a szociáldemo- kraták felfogása, mi ezeknek világnézete, mivel okolják meg az ő társadalmi követelményeiket, Marxot, Engelst, Bebelt, Bernsteint, Sombartot, Henry Georges־ot s a mieinket ismer- niök kell s tisztán látott tanaikról alapos Ítélettel is kell bírniok. Ugyanígy tájékozódniok kell a többi elméletekről is. Ehhez járul azután a gyakorlati eljárás ismerete, mely nélkül az előbbi az életben eredménytelen volna. Ne mondja senki, hogy majd megtanulja ezt a pap az életben. Ez a számítás helytelen. A papnak, amikor a papnevelőből kikerül, már elkészülve kell lennie pályájára s az élet szükségleteire. Mindjárt oly körülmények közé juthat, sőt minden valószínűség szerint jut is, ahol híveit irányi- tania és hamis prófétákkal harcolnia kell. Szégyenletes állapot volna s a papi állás és — ami fő — a lelkek üdvének rová- sara menne, 11a a pap nem tudná, mit kezdjen a társadalmi kérdésekkel, mit szóljon a szociáldemokraták téves tanaira
