Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
X. Piusz pápa körlevele egyes divatos vallási tévedésekről
VEGYESEK. 743 ne legyen megengedve ; nem kevésbbé ártalmasak ezek, mint az erkölcsöket támadó művek ; sőt még ezeknél is vészé- delmesebbek, mert a hit alapjait rombolják. Ugyanígy kell eljárni oly — egyébként jóindulatú — írókkal, kik az újkori bölcselettel telítve ezt akarják a hittel .megegyeztetni s a hit javára fordítani. A veszedelmes könyvek olvasását, ha kell, ünnepies tilalommal is, meg 'kell akadályozni, amely feladat teljesítésében a püspökök XIII. Leó pápa »Officiorum ac munerum« rendele te értelmében az apostoli széknek meg- bízottjai. A katholikus könyvkereskedők a püspöktől meg- bélyegzett könyveket ne árusítsák. A Szentatya emlékeztet az »Officioriorum ac munerum« 26. pontjára : »Akik apostoli engedélyt kaptak arra, hogy tiltott könyveket olvassanak, ezzel nincsenek feljogosítva arra, hogy a saját egyházi fő- hatóságuk által tiltott könyveket és folyóiratokat is olvassák, hacsak az apostoli engedélyben kifejezetten nincs meg- mondva, hogy bárki által kárhoztatott könyveket olvashatnak. Minden egyházmegyében nevezzen a püspök könyvbírálókat. A bíráló írásban adjon véleményt, ha ez kedvező, a püspök így adjon engedelmet : Imprimatur, de ez elé kiteendő : Nihil obstat, a bíráló nevével. Ez a név csak rendkívüli ese- tekben hagyható el, a püspök belátása szerint. A szerző ne tudja meg a bíráló kilétét, míg csak ez kedvező véleményt nem adott. A püspök szerzetest csak az illető tartományi főnök titkon kikért véleménye alapján nevezzen bönyv- bírálóvá. Hogy a szerzetes valamit közzétegyen, szerzetesi főnöke és az illetékes püspök engedelme szükséges. Mint az »Officiorum ac munerum« 42. pontja is mondja : »Világi papoknak nem szabad folyóiratot indítaniok, egyházi főható- ságuk előzetes engedelme nélkül.« A lapok és folyóiratok is kapjanak bírálót, ki a megjelent füzeteket kiséri figyelemmel. d) A papság gyülekezeteiről. A papi gyűlést (congressus) a püspökök csak ritkán engedjék meg ; ha pedig megengedik, vigyázzanak, hogy azokon semmi olyast ne tárgyaljanak, ami a szentszékhez vagy a püspökökhöz tartozik, vagy ami újítási szellemre vall, vagy a világiak egyházi uralmát jelentené. Ily gyűléseken idegen megyebeli pap csak saját
