Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
X. Piusz pápa körlevele egyes divatos vallási tévedésekről
VEGYESEK. 737 tekintélynek ma, amidőn az államban a demokratikus elv akar érvényesülni, szintén demokratikusnak kell lennie, demokratikus formákkal kell élnie s a hívek szabadságát kímélnie kell, különben létét veszélyezteti. e) Az egyház és az állam. Az egyház és az állam, miként fentebb a hitről és a tudományról hallottuk, össze nem tartozó valóságok, egymásra nézve külsők, miért is az egyházat az államtól s a hívőt a polgártól el kell különíteni. A polgárnak az egyháztól semmi utasítást nem kell, sőt nem is szabad elfogadnia. A körlevél itt hivatkozik VT. Piusz »Auctorem fidei« kezdetű rendeletére, melyben az újítóknak az egyházi hatalomra vonatkozó tévedései nyilván kárhoztatva vannak.1 Az egyház és az állam viszonyáról felállított vészes elvekből azután az is következik, hogy az egyház az ideiglenesekben s a hit nyilvános megvallása- és gyakorlásában, a szentségek nyilvános kiszolgáltatásában és felvevésében s más hasonlókban alá van vetve az állami hatalomnak. Ezt a következtetést az újítók még le nem vonták, de alkalmat adtak másoknak, hogy levonják. f) Az egyház tekintélye. Még rosszabb az, amit az újítók az egyház tanítói hivataláról tanítani merészelnek! Az egy- házi hatalom az egyesek öntudatának eredménye s ezért ezek javára van, nem pedig elnyomására. Az egyházi hata- lomnak nem szabad az egyesek öntudatának nyilvánulásait, melyek a hitcikkelyek szükséges kifejlődését előmozdítják, eltiltani és visszaszorítani. Valamely könyvet a szerző tudta és meghallgatása nélkül elítélni, szerintök, zsarnokoskodás. Ha az elítélt kénytelen is, a viszonyok hatása alatt, nyilván meghódolni, de azért kövesse lelke sugallatát. Ezenkívül, 1 Prop. 2. Propositio, quae statuit, potestatem a Deo datam Ecclesiae ut communicaretur Pastoribus, qui sunt eius ministri pro salute animarum : sic intellecta, ut a communitate fidelium in Pas- tores derivetur ecclesiastici ministerii ac regiminis potestas : haere- tica. — Prop. 3. Insuper, quae statuit Romanum Pontificem esse caput ministeriale ; sic explicata ut Romanus Pontifex non a Chrisco in persona beati Petri, sed ab Ecclesia potestatem ministerii accipiat, qua velut Petri successor, verus Christi vicarius ac totius Ecclesiae caput pollet in universa Ecclesia: haeretica.
