Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

X. Piusz pápa körlevele egyes divatos vallási tévedésekről

734

VEGYESEK.

ELŐSZÓ.

A pápa már ismételten kénytelen volt szót emelni egyházi és világi katholikusok ellen, kik az egyház szere- tétét hangoztatva s emellett alapos bölcseleti és hittudományi tájékozottság nélkül, sőt az egyház ellenségeinek mérges tanaival telítve, az egyház tanait és intézményeit lényegben meg akarják változtatni. Nem az ágakat nyesegetik immár, hanem a hit és egyház gyökerére sújtják fejszéjüket. Ö kéz- detben, mint jó atyához illik, szeliden bánt velük, majd kénytelen volt korholáshoz folyamodni s miután az is, ez is eredménytelen volt, most ime kénytelen tanukat az egész világ elé tárva megbélyegezni. Ámbár a pápa által modernis- táknak nevezett újítók tanaikat nem igen szokták rend- szeresen előadni, ő, a Szentatya, mégis szükségesnek látja azokat rendszerbe szedni, hogy jelentőségük és vészes voltuk annál inkább kitűnjék.

AJ

Az újítók tanai.

I. Bölcseleti tanuk:

a) Agnostizismus. A modernisták azt tartják, hogy az ember sem Istent, sem a kinyilatkoztatás tényét meg nem ismerheti bölcseleti és történelmi úton.

b) Vallási érzés. Ellenben úgy az istenséget, mint magát a vallást az által ismeri meg az ember, hogy szűk- ségét érzi s az egészet átéli. A vallás szüksége eleinte az öntudat alatt szunnyadoz, ahonnan alkalom adtán előtör s érzéssé válik és ez lesz a hit, minden vallás lényege. Innen a fideismus elnevezés. Ebben a hitben maga Isten nyilat- kozik meg, ez a kinyilatkoztatás. Ily felfogás mellett bár- mely vallást kinyilatkoztatottnak és természetfölöttinek lehet mondani.

c) A hit fejlődése. A hit tárgya, az Ismeretlen, nem önmagában jelentkezik a hívő előtt, hanem egyes tényekben vagy személyekben. Ezeket a hívő lélek magasabb rendűvé átalakítani igyekszik (transfiguratio), hogy az isteni hordo