Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Metzger Márton: Hammurabi és Mózes törvényei
JÓZSUE KÖNYVÉNEK TÖRTÉNETI JELLEGE. 699 szersmind, hogy Józsue és a Bírák könyvének nem ugyanaz a szerzője, sőt Józsue könyve sem csupán egy kéznek a munkája, mert benne magában is találunk ellentétes állí- tásokat. Nem mondjuk, hogy a Józsue könyvében előadott honfoglalás tisztán legenda. Az ókor népeinél nem ritka eset, hogy a történet bizonyos rendszer, egy előre kitűzött eszme megvilágítására szolgál s a múltnak eseményeiből ez eszmének mintegy keretét alkotják meg. Józsue könyvének szerzője is, bár sugalmazott író, szintén megőrizte e kor »történetíróinak« e jellemző sajátságát. Könyvünk első sor- ban alkalmi irat, melynek célja : feltüntetni Palesztina telek- könyvi viszonyait, abból az időből, midőn kiterjedése a leg- nagyobb volt, tehát a X. vagy IX. század körül,1 de minden- esetre a fogság előtt, mert ezután már megszűnt az egyes törzseknek oly pontos elkülönülése, sőt Izrael országának tíz törzse jóformán vissza sem tért; az ország ketté- szakadásának sem találjuk nyomát Józsue könyvében. E telekkönyv bevezetését a szentföld elfoglalása képezi, s itt történeti mezbe van öltöztetve a gondolat, hogy ezt a földet Jahve adta az izraelitáknak, mint az őseiknek ünne- pélyesen megígért földet, melynek birtokba vétele, elfog- lalása csakis Isten különös segítségével történt. De ki kellett domborítani azt a parancsot is, hogy Izrael, ez a bálványo- zásra amúgy is rendkívül hajlandó nép, valamiképen szövet- ségre ne lépjen azokkal a pogány népekkel, akikkel közös körülményekben, sőt együtt kellett laknia. Ezt a gondolatot adja elő szerzőnk a zsidó nép őseinek példájában, a fősúlyt az eszme kidomborítására, s nem a történeti igazságra fék- tetve. A történetszerű elbeszélés valóban történeti alappal, történeti maggal bír, de láttuk, hogy eszméjének egysége- sebb elbeszélésbe öntése végett írónk a későbbi eseményeket, foglalásokat beleviszi a megelőző korba. Ezért azonban nem szabad a szerzőt történethamisítással vádolni, mert, mint említettük, nem is akar szorosan vett történetet írni. 1 A 13 ,10) רפס רשיה.) Dávid gyászénekét is tartalmazza Saul és Jonathan halálára. Salamon előtti időre vall 15, 63. és 16, 10. 46*
