Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Metzger Márton: Hammurabi és Mózes törvényei
JÓZSUE KÖNYVÉNEK TÖRTÉNETI JELLEGE. 697 veszélyeztetve. Ügy látszik továbbá, hogy a honfoglalás minden tekintetben véget ért ; láttuk, hogy az elbeszélés szerint a meghódított területen kiirtják az ellenséget, Isten az egész földet nekik adja, a Jordánon túl lakó törzsek pedig azért térnek haza, mert már mindenült csend és nyugalom honol. Egyes helyeken (Ephraim és Manasses birtokain) ugyan nem sikerült az ellenség teljes kiirtása, de ott is adó- fizetővé lesz az idegen nép (16, 10,; 17, 12, 13.). Sietünk megjegyezni, hogy az utoljára említett dolog mégis mintha ellentétben állna Józsue könyve első részé- nek szellemével és előadásával, mert e részlet a belföldi népek- nek kiirtásáról szól, bár azért a két előadás még nagyobb nehézség nélkül összeegyeztethető. Különösnek látszik azon- ban az első rész és magának a felosztásnak elbeszélése után, hogy »még mindig sok nemzet van hátra, melyeket Jahve el fog pusztítani a föld színéről« (1. 23, 4. 5.). Még sajátságosabb kép tárul elénk, ha a Józsue köny- vében feltüntetett állapotokat összevetjük a Bírák könyvé- ben rajzolt helyzettel. E könyv folytatása az előbbinek, az elbeszélés fonalát Józsue halálával veszi fel, és bár, mint említettük, Józsue halálakor Palesztina elfoglalását, sőt felosztását már befejezettnek láttuk (eltekintve egyetlen helytől, 23, 4. 5-től), Izrael népe mégis vezért kér Istentől, hogy a kánaáni népek ellen’ vonulhasson. Isten kijelöli Judást és testvérét, Simont, kik Bezeq-ben megverik Adoni- bezeq-et, s vele újra a kánaáni és a pherezeus népet is. Ezután újra olvasunk Jeruzsálem elfoglalásáról (1, 8.), ׳pedig ezt már Józsue elfoglalta (Józs. 10. fej.) ; újra meghódítják Hebront (Bír. 1, 10. és Józs. 12, 10.), melyet pedig már Józsue menedékvárossá tett (Józs. 20, 7.) ; Dabir-t (Bír. 1, 11. és Józs. 12, 13.) ; Horma-t (Bir. 1, 17. és Józs. 12, 14.) Az érintetlenül hagyott Gaza-t (Józs. 11, 22.)^ s a szomszédos Asqalon-t, 'Ekron-t is elfoglalja Júdás (Bir: 1, 18.). Ez ellen- tétben áll Józs. 13, 3-mal, mely szerint ez a terület is már felosztás alá került. A^Bíráü könyvének 1. fej. 12—15. ver- seiben leírt esemény táíjfien megegyezik Józs. 15, 14—19-cel : Othoniel elfoglalja QirjlN^-Sépher-t, s Kaleb neki adja Hittudományi Folyóirat. 1907. V 46
